Ah, ha lajhár lehetnék!

Úgy éreztem, menten lajhárrá változom. Egyre halogattam a házimunkát, vészesen összegyűlt minden. Nem tudtam már hová bújni. Mindenhol az elódázott feladatok leselkedtek rám. Mihez kezdhetnék?
Bárcsak lajhár lehetnék! Könnyedén és lazán éldegélhetnék. Annyi dolgom lenne csak, hogy a fákon eszegessem a rügyeket, leveleket. Örülnék, ha néha bekaphatnék néhány gyümölcsöt vagy virágot. Aztán jóllakva egész nap pihennék. Nem mintha most nem azt csinálnám a munkák elvégzése helyett. Lajhárként a pihenés lenne a feladatom. Még mozdulnom sem kellene. Pedig szerettem sétálni, sportolni. Talán hiányozna.
9-10 órát alhatnék. Most a négy is nehezen jön össze. Habár akkor napnyugtakor ébrednék fel, s a hajnal közeledtével válnék aktívabbá.
Ha belegondolok, hogy lajhárként a bundámban lévő víz miatt rovarokat szállásolnék el, megborzongok. Népes lenne a társaság: kedves ganajtúrók, molylepkék, udvarias szúnyogok, moszkítók és persze félénk kullancsok. A csapadékos évszakban algásodnék is. Jobb a fürdés.
A csendes, mozdulatlan lógás az ágakon vonzó. Ó, ha tiszta szőrű lajhár lehetnék! Nem kellene takarítani, vasalni, sütni-főzni, mosogatni.
Kár, hogy lajhárként is leselkednek rám veszélyek. Ellenségem a hárpia, el akar kapni. Miről ismeritek fel a hárpiát? Ez különösen fontos, ha ti is lajhárok szeretnétek lenni. A hárpia a világ legerősebb madárfaja. Erős lába, hatalmas karma van. A lombkorona királya. Némán, mozdulatlanul lesi a zsákmányt. Villámként csap le a prédájára.
Ha nem mozdulok, amúgy sem igen szoktam, akkor talán nem vesz észre. Láthatatlanná válásomat segíti a bundámon levő alga.
A lajhárság előnye, hogy kiválóan tudnék úszni. A fákat is szeretem. Szívesen eléldegélnék rajtuk. Hetente azonban le kellene mennem a talajra üríteni, és földet enni. Így jutok hozzá a sókhoz. Nem lenne furcsa, gyerekként is ettem, homokot biztosan.
Mondanom sem kell, hogy a földön még veszélyesebb, mint a fán. Itt még többen szeretnének lakmározni belőlem. A fürge nagymacskák es a gigantikus anakonda. Ügyetlenül mozgok négylábon. semmi esélyem, ha találkozom egy pumával. Jöhetnek jaguárok vagy ocelotok is. Az emberek szeretnek mosolygós arcom, ölelnivaló és esetlen testemért. Igaz csak a képernyőkön. A valóságban ők a legveszélyesebbek számomra. Elpusztítják az élőhelyem és örömmel elfogyasztanak.
Emberként csak jobb. Elkezdem a rendrakást.

 

Horváth Zita
Author: Horváth Zita

Gyermekkorom óta egyre jobban szeretek olvasni. Első legkedvesebb olvasmányaim: Horgas Béla: Mesélek a zöld disznóról, Hetvenhét magyar népmese, A. A. Milne: Micimackó és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Magyartanáraim: Pék Pál, Borók Erzsébet és Dr. Márkus Ferenc emberségre és az irodalom szeretetére neveltek. Kamaszkoromban kezdtem el verseket írni. Ha valami fájdalom ért, versírással vigasztaltam magam. Néhány nap múlva kidobtam az írásaim. Amit először megtartottam egy töredék: Ragyogó tündefény Áradó hű remény Boldogság Első versem 2001.07.18-án született Csipkerózsika felébred címmel. Eleinte csak magamnak írtam, majd pályázatokra. Miután művész barátnőm felfedezett, 2015. februárjában önálló irodalmi estet szerveztetett nekem. Írásaimon érződik a foglalkozásaim hatása. Szombathelyen végeztem tanító szakon, később Kaposváron könyvtárosként. 2022-ben csatlakoztam a Takács László Irodalmi Körhöz. A tíz éves TALK Egyesület Örök most antológiájának címadója vagyok. Verseim antológiákban jelentek meg. Karácsony fénye című költeményemmel kerültem az Irodalmi Rádió szerzői közé. Köszönöm a lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »