Rózsa Iván: Fokozatok, szélsőség és mérték

Rózsa Iván: Fokozatok, szélsőség és mérték

Majomszeretet

Aki mindenkivel jóban akar lenni, senkivel sincs igazán jóban, csak önmagát szereti. Az igazi szeretet szelektál: valakit szeretek lénye, tulajdonságai miatt; s van, akit utálok, mert szerintem rongy ember. A felebaráti szeretet nevében benne van: csak barátok közt működik; kis közösségekben megy a dolog, makroszinten nem. Mindenkit, válogatás nélkül nem lehet szeretni, ez önáltatás. Vannak genetikai bunkók, akik soha nem akarnak megváltozni, akik soha nem tanulnak semmiből; így igazán nincs is mit rajtuk szeretni.

Fokozatok

Van-e fokmérője a szenvedésnek? Vagy a szenvedés mértékét nem lehet mérni? A szenvedés nem gatyamadzag; a szenvedés, az szenvedés! De aki átélte már az őrület határán az abszolút szenvedés állapotát, tudja csak, hogy azért vannak fokozatok. Szenvedünk például a pénzhiánytól, de nem az éhségtől. Fáj a fejünk, szenvedünk a fogorvosnál, de mindez semmi a gulagon vagy a KZ-táborokban átélt szenvedésekhez képest. Ez utóbbiak esetében viszont nincs viszonylagosság vagy kettős mérce; ezek egyforma mértékű, abszolút szenvedések.
Van-e fokmérője a magánynak? Vagy a magány mértékét nem lehet mérni? A magány nem hízott libamáj; a magány, az magány! De aki átélte már az őrület határán az abszolút magány állapotát, csak az tudja, érzi igazán, hogy vannak azért fokozatok.
Magányosak a szülő nők, mert nekik egyedül kell megszülniük a kisbabát, de ott vannak mellette a szerettei és az orvosok, az ápolónők segíteni. És persze a baba is… („A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő…”) Magányosak a fák az erdőkben, de olykor mégis együtt susognak a szélben… Magányosak a börtönökben szenvedők, de mégis várják a szabadulást, mert a szabad világban várja őket valaki… Magányosak az egyedülálló öregek, de azért mégis rájuk csengetnek olykor, rájuk nyitják az ajtót…
A legmagányosabbak azok, akiket a bajban magukra hagyják az általuk szeretettnek vélt személyek; valójában hamis társak, ál-barátok… És ilyenkor az ember talán kezdi elveszíteni a személyiségének jegyeit is, de az abszolút magányának állapotában segítségére sietnek az igazi társak, igaz barátok, és megmentik őt!

Bűn és bűnhődés

„Aki hazudik, az csal! Aki hazudik, az lop! Hazudni, csalni csúnya dolog!” Így igaz! De mégsem teljesen… Bűn és bűn között is van különbség, itt is vannak fokozatok. Egy piti zsebtolvaj bűne mégsem akkora, mint egy bankrablóé. Egy rafinált csaló mégsem gyilkol. És ölni is lehet féltékenységből, felindultságból, vagy gondatlanságból, például közlekedési balesetnél; ugyanakkor lehet előre eltervezetten, aljas indokból, nyereségvágyból, vagy perverz szadizmustól vezérelve. Tehát a „fogat fogért” elv sem működhet teljesen. „Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán – s megérted.” Nem mindegy tehát: miért s milyen körülmények között lesz valaki bűnöző vagy csak egyszerűen, egyszeri bűnös. És a bűnhődés, a büntetés mértékét is ehhez kellene szabni, ezen szempontok alapján dönteni.

Fehérgalléros bűnözők

Általában azokat csukják le, akik hülyék és lebuknak. Velük vannak tele a börtönök. Annál kevésbé a fehérgalléros bűnözőkkel, akik talán a legnagyobb gazemberek. Korrupt, hazug vezetők, közvetve vagy közvetlenül népirtó politikusok, fegyverszállító üzletemberek, állami és egyéb maffiózók. Őket még a törvényhozók is védik, illetve ők még törvényfelettieknek is érzik magukat, s bűnükért mások lakolnak. A bűnükért nem akarnak bűnhődést, sőt, fel sem fogják, hogy rongy emberek. Más kategóriák szerint élik az életüket: szempontjuk csakis a hatalom és a pénz.

Nemi erőszak

A háborúkban a nemi erőszak nem esztétikai, hanem hatalmi kérdés: nem azért erőszakolják meg általában az ellenség asszonyait, mert szépek; hanem azért, mert kiéhezett szükségletük támad nemi ürítésre; illetve, hogy megalázzák, meggyalázzák az ellenség lányait, asszonyait kortól, küllemtől függetlenül. De esztétikai szempontok is lehetnek erőszaktevésnél. A nemi erőszakot elkövető férfi – nő már csak kisebb fizikai ereje miatt is a lehető legritkábban – minden esetben aljas, gonosz, perverz módon egoista, de lehet, hogy erőszaka tárgya tetszik is neki, s a maga sajátosan kóros módján vonzódik is hozzá. Az más kérdés, hogy az önző erőszaktevőt egyáltalán nem érdekli, hogy a másik mit akar, kit szeret: csak a maga kielégülése fontos számára.

Fok, okozatok

Plusz harminc fok is meleg, de még elviselhető; plusz negyvenöt már kibírhatatlan forróság. Ugyanez érvényes a hideg időre is: mínusz tizenöt fok kellemetlen, de még elmegy; mínusz hatvan foknál már le lehet törni az orrod jégcsapként pár perc után… Miért van extrém hideg és extrém meleg: miért nincs kellemesen tavaszi időjárás mindenhol, egész évben? Bár talán az örök tavasz is unalmas egy idő után. Régebben mifelénk rend uralkodott az időjárásban: a tél akkor még tél volt, a nyár pedig nyár. És volt tavasz és ősz is: négy évszak és nem gezemice. Nem naponta óriási hőmérsékleti ingadozások, hanem fokozatosság. A tavaszt általában most kihagyja az időnaptár, telet nyár követ; télen viszont egyre ritkábban tudunk hógolyózni.
De miért egyenlőtlen a csapadék eloszlása is? Van, amikor szárazságtól szenvedünk, máskor meg áradástól, állandó esőzéstől. Miért nem osztja el az esőt időben és területileg arányosan az Isten? Vagy az ember a felelős mindezért, mert megbolygatta a természet rendjét?! Istennek képzeli magát, természetfelettinek, pedig csak rombol?!

Szélsőség és mérték

Az ember maga is hajlamos a szélsőségre. Van, amikor mélységesen hisz valakiben vagy valamiben; aztán rájön, hogy csak hülyítették. Minél mélyebb volt az érzés, annál keserűbb a kiábrándulás. De szélsőségek után beáll a mérték: szenvedély és józanság kéz a kézben jár eztán. Már ha túléled ezt a becsapott állapotot… Különben sem kell általánosítani, vannak kivételek is, nem mindenki szemét!

Zaklatás

Zaklatás és udvarlás között hol a határ? Ki és mikor húzza meg a határvonalat? József Attila csak zaklatta szerelmével Flórát, vagy az illető hölgy hiúságának is tetszett: mily szépeket írnak róla… A szépirodalom gazdagodott újabb, gyönyörű versekkel; ám József Attila az általa utolsónak hitt menedékét is elvesztette…

Korlátok

Érdemes kordában tartani az érzelmeinket, uralni őket. Korlátozni kilengésük mértékét. Ahogy az aszály, úgy az áradás sem jó a földnek; az sem az igazi, ha rajongás gyűlöletté válik. Akkor nem volt igazi szeretet! Akit egyszer szerettünk, a barátunk marad életünk végéig, különben miért is szerettük volna?! Félreértés volt inkább: magunk szeretetét vetítettük egy fantomra?! Egy eszményképre, nem igazi személyre, csak úgy hittük?! Beleláttunk a másikba sok mindent, ami nem is volt meg benne?! A szeretet tanulás kérdése is, és az igazán okos ember főleg a saját hibáiból tanul; s nem csak másban keresi a kudarca okait.

Irrealitás, realitás

Valaki más idealizálása irreális: valamennyien földi emberek vagyunk, hibáinkkal együtt. Természetesen az a jó, ha a szeretett személyünknek sok jó tulajdonsága van, s kevés rossz. Ezért választottuk őt társunknak, s nem egy hülyét, nem vagyunk mazochista balekok. De reálisan a Föld talaján állva, „talponállóként”, ám nem földhözragadtként kell szemlélnünk társunkat. És remélhetőleg ő is így tesz. Túlzott elvárásaink ne legyenek, senki sem Isten, de egy szint alá se adjuk! Legyen egy magasság, amit át tudjon ugrani a kiszemelted, s ez ne fél, hanem legalább két méter legyen! De ne három… Mert nincs ember fia, aki ezt át tudná ugrani! Csak legfeljebb rúddal…A rúdugrás szintje viszont legyen minimum öt és fél méter! Nem mindenki magasugró vagy rúdugró persze: ez csak egy, az atlétika világából vett példa…

Egyenlő pályák

„Egyenlő pályák, egyenlő esélyek! Én biciklivel megyek…” Futóversenyen… Rúdugrásban pedig helikopterrel küzdöd le a magasságot… Működik ez, ha lefizeted a versenybírót, vagy ha vakok a nézők. Legyen tiszta inkább a verseny! A léc ilyenkor rezeghet, bizonyos magasságnál le is eshet, de ez nem tragédia! Attól függ milyen magasságnál… Különben is javíthatsz, hisz összesen mindig három kísérleted van…

Budakalász, 2018. augusztus 16.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Vígh Erika

A „magyar” Feri

A „magyar” Feri   1957 januárjában, két és fél hónappal a forradalom kitörése után egy szőke, szeplős kisfiú lépett be a hatodik osztály tantermébe –

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

  Néha azért verselek, Hogy a bennem lévő érzelmek El ne vesszenek S emlékezzenek arra, hogy élhetek.   Köszönöm a jóistennek, Hogy túléltem ezt az

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Százszor köszönöm, hogy, szürke életembe felkelő napként gyakorta beragyogtál, köszönöm, hogy léptem elé rózsát szórtál. Bánt a kétely, hogy vajh megérdemeltem-e? Szeretem a rózsát, lábad

Teljes bejegyzés »

A kagyló

A férfi rosszkedvűen sétált a tengerparton. Lábával bele-bele rúgott a kagylókba. Egyszer csak meglepődve vette észre, hogy egy zárt hever előtte. Biztos üres. – gondolta.

Teljes bejegyzés »

Boldogok a szelidek

Boldogok a szelidek, mert övék lesz a Föld. „Egy angyal nappali fénybe rejtezett, áttörni készül az ózonréteget” Ő üdvözelte egykor Máriát, hogy meg fogja szülni

Teljes bejegyzés »