Gyász

Mikor gyászol a szív, gyászol a test,

A lelked nyomorog, nem érti meg.

A nagy űr, mi benned tátong, kevéssé tesz.

Ordítanál, hogy MIÉRT?! Nem érted meg.

Nehéz a szíved, nehéz a lelked.

Úgy érzed, már csupán kínlódás a léted.

Na, innen felállni, az a MŰVÉSZET!

Ki ezen már átesett, az tudja igazán,

mit is jelent a FÁJDALOM, a BOLDOGTALANSÁG!

Ettől kezdve, legnagyobb feladat, az élet túlélése már!

Azonban, idővel, rá kell hogy jöjj!

Választanod kell!

Belehalsz, vagy TALPRA ÁLLSZ!

 

Szabóné Neuschel Marianna
Author: Szabóné Neuschel Marianna

Szabóné Neuschel Marianna az Irodalmi Rádió szerzője. Füzesabonyban élek. A MÁV nagy családjában, immár több évtizede dolgozom. Az írás számomra a szabadidőm kellemes eltöltését jelenti, valamint érzéseim visszatükrözését. Ha szomorúság, bánat vagy öröm ér, egy belső hang hatására fogalmazódnak meg bennem a gondolatok, melyeket előszeretettel írok meg vers formájában. Szívesen írok a környezetemben történő eseményekhez köszöntőket, kis versikéket. Akár esküvőre vagy születésnapra a lelkemből fakadó érzéseket tolmácsolom írásaimon keresztül, a hallgatóságnak. Kis mesém, mellyel sikeresen szerepeltem az Irodalmi Rádió „Az év vasutas írója és költője 2017.” című pályázatán, megjelent a Gúla magazin hasábjain is. Hiszem, hogy minden ember valamiben kiemelkedően jó. Nagyon szeretek színházba, kirándulni járni, melyek hatására töltődik a lelkem, s általuk próbálom fenntartani pozitív életszemléletem.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »