Rózsa Iván: Csak egy napra!
(Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… című verse alapján)
Csak egy napra küldd ide, Istenem, őket:
A hazudozó politikusokat, a demokrácia-exportőröket;
Csak egy napra…
Ide, Irakba, a tömeggyilkos elnököket, miniszterelnököket;
A káoszból még nagyobb zűrzavart teremtő üzletelőket;
A kínzást normálisnak felfogó, kettős mércés lélek-ölőket:
Csak egy napig rohadjanak a börtönükben, rögtön szétcincálnák őket…
Csak egy napra küldd ide, Istenem, őket:
Az ál-naivan „arab tavaszt” ünneplőket;
Csak egy napra…
Ide, Szíriába, a firkász semmirekellőket;
Ugráljanak a golyók elől a romok közt, hisz itt lőnek;
Itt halnak tavasszal, nyáron, ősszel, télen; itt ölnek:
Nem csak katonákat, férfiakat; gyermekeket, nőket…
Csak egy napra küldd ide, Istenem, őket:
A mások vérén, életén élősködőket;
Csak egy napra…
Ide, fekete Afrikába, a radioaktív hulladékot itt eltemetőket;
A polgárháborúkban mindkét oldalra fegyvert szállító „kereskedőket”;
Nekik is van családjuk, a gyerekeik tán szeretik is őket:
Csak a gyerekeiket küldd ide, tudják meg, ki az apjuk, s felnőnek…
Csak egy napra küldd ide, Istenem, őket:
Kik sorsukra akarják hagyni a lélekvesztőket;
Csak egy napra…
Ide, a Földközi-tengerre, egy csónakba velük, a „kereszténységet” féltőket;
Kik háborúk, éhség elől menekülnek, befogadják az ájtatos szenteskedőket;
Itt aztán küzdhetnek a túlélésért, a fejük főhet:
A végén még a cápák közé hajítják őket…
Csak egy napra küldd ide, Istenem, őket:
Az embereket idegen hordával riogató néphülyítőket;
Csak egy napra…
Ide, a Balkánra, hol bő két évtizede még lőttek;
Most béke honol, ha nem ugrasztják össze megint a családfőket;
Ide, hol szerintük menekülthad ostromolja Európát s határainkat védőket:
Csak egy napig éljenek táborokban; felejtsenek kaviárt, pezsgőt s egyebeket…
Csak egy napra küldd oda, Istenem, őket:
A hatalmukat, pénzüket perverz módon féltőket;
Csak egy napra…
A világ forrongó pontjaira, a frontvonalra, a cselszövőket;
Hol égett emberhús-szag terjeng, hol minden túlélt pillanat jól jöhet;
Hol kar szakad, bél kifordul, hol nem tisztelnek álszent szájhősöket:
Csak egy napra küldd oda, Istenem, őket…
Hogy féltenék mocskos kis életüket:
Hisz nekik is csak egy van, mint neked;
Hogy imádkozna mind…
Fohászkodna Istenhez, emberhez; mint egy pincsi, mint egy öleb;
Mint egy kis féreg, pondró; ki nagy volt, s kicsi lett:
Már ők is kiáltanák: soha többé háborút, soha többet!
Csak egy napot kérek, Istenem, Tőled…
Budakalász, 2018. július 25.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...