Izzik a nap, csak parázslik egyre,
Perzsel a nyár, s a nyárfán egy gerle.
Kurrog a gerle, nem hallja más,
Csak egy szomorú, magányos ház.
Lüktet a nap, majd gyűlik a felleg,
Süvít a szél, és fölszáll a gerle.
Repül a gerle, pont oda száll,
Ahol a ház erős fala áll.
Égnek könnye úszik a szélben,
Tombol a szél, és szinte már szégyen,
Hogy fázik a ház, s hullik a víz,
De száraz a gerle, s szállni bír.
Száll a gerle, magasra repül,
Oszlik a felleg, a nap meg derül.
Szabad a gerle, nem jön vissza,
S az ég könnyét csak a föld issza.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
