Magányos mormoló

Mára megrészegülten mámorba mételyült

‘mert megérdemlem’ világunk megkövült.

Moráltalan, műmosolyú ridegségtől

vacogó, virtuális valóságba veszejtve

didereg digitalizáltan egy nemzedék.

Megismeri-e Messiását?

Mondd, menthető-e még?

Petres Katalin
Author: Petres Katalin

Petres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. 1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család legkisebb, harmadik gyermekeként. Alsó tagozatos koromban megkérdezte az osztályfőnököm, bizonyára egy felmérés kapcsán, hány könyvünk van otthon, én akkor 11-ről számolhattam be az iskolai tankönyveket kivéve. Viszont jártam könyvtárba, csodálatos tanáraim is voltak. Dr. Kolta Rezsőné, Magdi néni varázsolt el az irodalom birodalmában általános iskolás koromban. Muhi Lászlóné, Zsuzsa néni, középiskolai magyar és történelem tanárom, aki egyben a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola akkori könyvtárosa is volt, segített eligazodnom e csodálatos világban. Tulajdonképpen szellemi édesanyám lett. A közgazdasági szakközépiskolát szüleim kérésére végeztem el, de az első pillanattól kezdve magyar-történelem szakra készültem. A tanárképzőt 1982-ben fejeztem be, egy év tanítás után megszülettek fiaim, sokáig voltam otthon. Fél állásban a 90-es évek elején még tanítottam eredeti tárgyaimat, majd angol nyelvvizsgám és angol tanár hiány miatt át kellett térnem a nyelvtanításra. Ezért elvégeztem az ELTE-n a másoddiplomás nyelvtanári szakot. 2000-ben középiskolába sodort a sors, ezért a Károli Gáspár Egyetem kétéves kiegészítőjével koronáztam meg 2006-8 között tanulmányaimat, de csak 2012-ben fejeztem be a diplomamunkámat, ezért szinte „friss” diplomás vagyok túl az ötven évemen. Jelenleg a Budai Középiskolában angolt tanítok több, mint tíz éve. Kamaszkorban kezdtem verseket írni,...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »