Klotz Mária: Szótüzek

Szótüzek

 

Szavakból összegyúrt forró szótüzek

Ócska kandallóban meleget gyöngyre fűznek.

Téli változó szürke rideg világ

Üvöltve forró szeretetért kiált.

Zord hidegben nem talál rá a magányban

Elkeseredettséget érez a mában.

Koldulva eseng. Izzó szótüzek, égjetek, terjedjetek!

 

  1. december 10.
Klotz Mária
Author: Klotz Mária

Klotz Mária az Irodalmi Rádió szerzője Klotz Mária vagyok, szívesen írok, énekelek és fotózom. Gyakorló (német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár) és elméleti (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Oktatási Hivatal) pedagógiai tevékenységem mellett újságírói és főszerkesztői feladatot is ellátok. Korábban a Szentiváni Újságot, a SzóljMár-t, a Szentiváni Tükör általam alapított magánlapot, a Pátyi Kurírt, a Zsámbéki Polgárt szerkesztettem, jelenleg a Somlyó önkormányzati havi lap főszerkesztője vagyok. Magyar és német nyelven írok verseket, prózákat, egyéb írásokat. Munkáim eddig megjelentek a Neue Zeitungban és az újság Signale irodalmi betétlapjában, a Die Erinnerung bleibt (2009) című, németországi antológiában (Hartmann Verlag), a már említett újságokban, a Katedra/Új Katedra lapokban, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a Litera-Túra Művészeti Kiadó által gondozott Antológia 2016-ban, a Hangok és harangok (2017) gyűjteményben, az Angyalhaj (2017) karácsonyi antológiában, a „szavak könnyű szélben” (2018) című kiadványban, valamint a Szavakból kazlat (2018) elnevezésű válogatásban. Továbbá írásaim olvashatók a Sodrásban (2018) című kortárs kötők antológiájában. Német nyelven kiadott könyvem címe: Claus Klotz und seine Dichtung (2010), amelyben a költő, bátyám életművét dolgoztam fel. Verseim érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat jelenítenek meg, emberi kapcsolatokról szólnak. Prózáimban főként a német nemzetiségi lét problémáit, sorscsapásait feszegetem, de gyermekkori élményeimből is szívesen merítek. Az írás egyfajta önkifejezési...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Szabó Szabina

Ha most meghalnék…

Ha most meghalnék, éreznél valamit? Kérdeznéd-e: miért is hagyott engem itt? Megállnál egy percre, csendben emlékezni? Vagy hidegen hagyna. Mert az élet csak ennyi. Gyűlnének

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Belső sugallat

Egy átlagos napon, szinte észrevétlenül történt, Hogy a lelkünk összekapcsolódott örökre, önként. Követtelek előtte már sokszor a tekintettemmel, De nem sejtettem akkor még: nem „csak”

Teljes bejegyzés »

Angyali érintés

Az ablaknál pillangó röptét némán figyelve álltam, Mellém lopóztál, s kiengedted lekötözött szárnyam. Lágyan érintettél, mint a selymes tavaszi szellő, A fénylő napot épp eltakarta

Teljes bejegyzés »

Azok a kosdi szelek…

  Egy évtizede, Kosdra fújtak a szelek, Hatalmas ereje szerelmet teremtett. Ha ide vezettek, ide jöttem férjhez, Harminc évem után, nem is volt nehéz ez.

Teljes bejegyzés »

Isten profilképe

„A képzeletbeli történetben szerepelő esetleges utalások, névazonosságok nem a véletlen művei…”   Az egész egy novemberi kedden, a presbiteri ülés végén kezdődött, abban az órában,

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Az érintés szimfóniája

Hazaértél s meghallom a hangod, mitől szívem dobban, Még nem érintesz, de testem már izzik az ismerős lázban. Mit csak te tudsz kiváltani belőlem, kedvesem.

Teljes bejegyzés »