Csak a csend van velem

Hallgat a csend mindenütt,

üresek az új szobák.

Lelassult az élet,

szinte az idő megállt.

nem siettetnek a percek,

de nem is vár már haza senki.

Elmentetek mindnyájan,

nincs kiről gondoskodni.

Ki? Merre? Új helyet kerestek.

Ki fent a mennyekbe,

ki a nagyvárosi lármába,

hol a párját megtalálta.

Hiányotok hihetetlen,

nagy űr keletkezett bennem.

Olyan gyorsan, mint a hullócsillag

eltűnése a horizont alatt.

Egyedül a nesztelenségben.

Csend és rend mindenütt,

szokatlanul összeforrt.

Kellene egy kedves szó,

közös szívdobogás,

mely vágyakkal telve

szárnyalna a fellegekben.

Régen a zaj ellopta a magányt,

a tett kitöltötte az időt.

Hasznosnak tűnt az élet,

de egyszerre minden megszűnt.

Ez jó!- mondják. Lehet pihenni!

Jó, ha terhedet egyedül kell cipelni?

Jó, ha örömödben nem osztozik senki?

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »