Hála ima az unokákért

G.Nagy Éva: Hála ima a unokákért…

 

Lehet,

hogy majd többször éled át

a Születés misztériumát.

De minden alkalommal,

átélve e teremtő Isteni csodát,

lélekben térdre borulva

számtalan örömkönnyet hullajtva,

némán zokogod érte hálaimád.

 

Lehet,

hogy még többször élem át,

de szívem türelmetlen-sürgetőn kitárva,

várva időtlen-időkön  át,

egy új unoka érkezését e világra.

S megpillantván, lélekben térdre borulva,

örömkönnyeim földre hullajtva,

némán zokogom érte hálaimám.

 

Szívemben nincsen más,

csak ez a parányi kis csoda.

Nem kell többé a világon semmi más,

nem vágyok sehova.

Szemem nem lát túl

e picinyke pihés-kis kobakon,

parányi kezeken, parányi lábakon.

Csücsörgő ajkának nyöszörgő dallamán,

semmihez nem fogható csecsemő-illatán.

 

Hálaimám zeng az égig,

s nem csak e picinyke lélekért,

hallgasd meg óh, Istenem, hallgasd az egész családért!

Hálám semmihez nem fogható,

amiért e kicsike-óriás csodát,

szerető karokkal várta e szép család.

Hálaimám hallgasd meg, óh, Istenem,

amiért e kicsike-óriás csodát,

már négyszer adtad meg énnekem!

 

G. Nagy Éva
Author: G. Nagy Éva

G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én, röviden:"Nagymamaként, mégis teljes vitalitással élem az életem. Erőm a tengerrel mérhető, a jövőbe vetett hitem óceánnyi, szeretetem végtelen. Egy 10 éves Csillagszemű, egy 7 éves Kópé, egy 5 éves Pillangó és egy 2 éves Babszem a szemem fénye. Nyugdíjasként, az életemmel és a világgal kibékülve élem napjaimat, szintén nyugdíjas, - de nem öreg - férjemmel. Lányom, fiam szerető társukkal már befutottak a karrier útján. Messze élnek tőlünk, de a távolság legyőzhető. Nagymamaként 10 éve építgetem én is a magam nagymamai-karrierjét, ami ugye sosem késő. Még csak 5 éve, hogy a Teremtő elkezdett rám felfigyelni, és hogy legyen mivel megajándékozni az unokáimat, küldi a meséket, verseket. Nekem csak le kell írnom."

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Foncsor és hamu

Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az

Teljes bejegyzés »

Dermedéspont

Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

A föld hívó szava

Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik

Teljes bejegyzés »

Egy szikra

Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy

Teljes bejegyzés »

Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »