Klotz Mária: csókás remények

Klotz Mária: csókás remények

 

jegenyefán télen

hóval fedett részen

sopánkodnak a madarak

fájdalmat hadarnak

zajosan panaszkodnak

egymáshoz ragaszkodnak

egy

kóborló öreg vándor

arra járt

siránkozó csókákra talált

látta, hallotta

ahogy

sorra üldögélnek

zsíros táplálékot remélnek

fehér hóvirágról regélnek

majd

füstölgő kéményhez repülnek

ott kotorásznak

koromban bogarásznak

talán

megmelegedhetnek

tavaszt érezhetnek

„öreg csókával” szemezgetnek

 

  1. január 9.
Klotz Mária
Author: Klotz Mária

Klotz Mária az Irodalmi Rádió szerzője Klotz Mária vagyok, szívesen írok, énekelek és fotózom. Gyakorló (német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár) és elméleti (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Oktatási Hivatal) pedagógiai tevékenységem mellett újságírói és főszerkesztői feladatot is ellátok. Korábban a Szentiváni Újságot, a SzóljMár-t, a Szentiváni Tükör általam alapított magánlapot, a Pátyi Kurírt, a Zsámbéki Polgárt szerkesztettem, jelenleg a Somlyó önkormányzati havi lap főszerkesztője vagyok. Magyar és német nyelven írok verseket, prózákat, egyéb írásokat. Munkáim eddig megjelentek a Neue Zeitungban és az újság Signale irodalmi betétlapjában, a Die Erinnerung bleibt (2009) című, németországi antológiában (Hartmann Verlag), a már említett újságokban, a Katedra/Új Katedra lapokban, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a Litera-Túra Művészeti Kiadó által gondozott Antológia 2016-ban, a Hangok és harangok (2017) gyűjteményben, az Angyalhaj (2017) karácsonyi antológiában, a „szavak könnyű szélben” (2018) című kiadványban, valamint a Szavakból kazlat (2018) elnevezésű válogatásban. Továbbá írásaim olvashatók a Sodrásban (2018) című kortárs kötők antológiájában. Német nyelven kiadott könyvem címe: Claus Klotz und seine Dichtung (2010), amelyben a költő, bátyám életművét dolgoztam fel. Verseim érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat jelenítenek meg, emberi kapcsolatokról szólnak. Prózáimban főként a német nemzetiségi lét problémáit, sorscsapásait feszegetem, de gyermekkori élményeimből is szívesen merítek. Az írás egyfajta önkifejezési...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Adventi gyertya

Advent éjjelén lélekgyertyát gyújtok, Lábam nyomába hódarát fúj a szél. Jégcsipkés csúcsokra vágytam egykor rég, De poros völgyzugba taszított a sors. Szögre akasztanám a vándorbotot,

Teljes bejegyzés »

Becsapódott

Becsapódott az árnyék, és darabokra hullott, az idő tengelyét nem billentette ki, de ez csak egy kicsin múlott.   Talán mert este volt, ilyenkor kevesen

Teljes bejegyzés »

Lenéznek ránk

Lenéznek ránk a csillagok, a nem kicsik, a nem nagyok, a fényesek, a haloványok, a most születtek, a pulzálók, a ragyogók, a pislogók, a sok

Teljes bejegyzés »

Tűz szekere

Tűz szekerével az éji világot riasztod fel álmaiból. Elszabadulnak a vad ordítások, árnyak suhannak hangtalanul.   Vicsorgás tépi a rejtőző álcát, kiderül minden hamarosan Kuvik

Teljes bejegyzés »

Ködhullámok

Ködhullámok tengerében, hajóorrok csillámlanak, szétválasztják a sűrűjét, hogy újra besüssön a nap.   Author: Sáfrány János Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd

Teljes bejegyzés »

Visszacsikar

Megint rajtad jár az eszem. Éjjel verdes a szívem, Nappal meg alig eszem. Nem lakok jól csokival.   Még mindig bennem élsz. Éjjel benned verdesek,

Teljes bejegyzés »