Porból lettünk

Porból lettünk

 

Csak a porból látszik, mily messze az isten,

le kell hajolnia, hogy ránk letekintsen.

 

Porból porrá leszünk, így hangzik az ige,

ezért, ha fúj a szél, dobál oda-ide.

 

Könnyű fajsúlyú lét, gyökértelen világ,

leporolt közhelyek között nőtt ideák

 

miatt, ha fúj a szél, fuldoklunk a portól,

létünk előzetes túlvilági folklór,

 

vagy fess fattyúvirág, egy jövőtlen torzó,

gyönyörű kelyhében nincs bibe, se porzó,

 

tüskéket növeszt csak és esélyünk sincsen,

hogy a teremtő ránk, porba letekintsen.

Török Nándor
Author: Török Nándor

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője  díjat és a Természet Poétája címet.                           Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat  1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely             A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019.                                                                                     A Napút...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Suttogás a sötétségbe

Lehunyom szemem, nem jön az álom, Te voltál az egyetlenem ezen a világon. Nem vagy már velem, nem érzem illatod, Kifakult a kép, elhalványult arcod.

Teljes bejegyzés »

Emlékezés

Telnek az évek, múlnak a vágyak, Kísértenek engem a fények, az árnyak. Múlt idők emlékei újra visszatérnek: Szerelmesek, bambák, ostobák és szépek.   Emlékszem még

Teljes bejegyzés »

Kora esti álom

Halkul a szó, Megfagy az élet, Csend kapuján ring Egy halvány igézet.   Leszáll az est, Béke hull a tájra, Finom pára borul A reszkető

Teljes bejegyzés »

Ég veled!

Ég veled, s jó éj! Búcsúnkért ne ejts most könnyet! Látni fogsz még, Mikor csillagok borítják az eget, Mikor felkél a Nap a szirtek mögött,

Teljes bejegyzés »

Ha…

Ha nem vár rád senki, Ha már nem tudsz hinni, Ha nem maradt, csak egyetlen ima, S így könyörögsz: „Istennek szent fia!”   Ha tudod,

Teljes bejegyzés »

Új kezdetek, óvatos lépések

Alex, a németjuhász sztefi keverék kissé félve, mégis kíváncsian szagolgatott engem, mikor a kert előtt, hol lakik először elmentem. Ám amikor megálltam ezt látva, s

Teljes bejegyzés »