Rózsa Iván: A nők és szerepük
Csak velük lehet fészket rakni…
Csak ők tudnak életet adni…
Tőlük lehet csak igaz szerelmet kapni:
A többi elkorcsosult érzelmi baki!
Felbolydult világunkban biztos támpont a nő:
A jó anya, a gondos feleség, a tüzes szerető.
Férfi és nő között zajlanak csak igaz ütközetek:
Kiket még a természet is egymásnak teremtett.
Szerveink pompásan kiegészítik egymást:
De most hagyjuk is abba a pajzánkodást!
A férfi lehet fellengzős, a nő mindig praktikus:
Tán okosabb is nálunk, több kéne nőből politikus!
Háborúk törtek ki egykoron rafinált nők miatt:
„Egymást megtépték” miattuk buta férfiak.
De a nő szerepe általában biztos és nem ingatag:
Egyensúlyba hoz, békét teremt, önbizalmat ad.
Mármint annak, akit Ő igazán szeret:
Akivel csak játszik, Tőle a pokolba is mehet!
A nő logikája, ha van, kegyetlen:
De ha kapiskálod, nem vagy már fegyvertelen!
Szeretni kell őket, s nem magadat, mindegyiket másképp:
Az egyéniségének megfelelően, ám sajátos a kép…
Összeilleszteni szétvált kontinenseket – egyszerűbb feladat;
Mint a női lelket megérteni, de mind cukorfalat!
Ha kell, áldozatot hoznak a családért:
Lemondanak saját karrierről a gyermekekért.
Sok jót tesznek értünk is, lomha mackókért:
Ki rájuk tud hangolódni, mindent megért!
A nő csókja tudóvá teszi a férfit:
És ezt most nem csak a Wagner-hívők értik.
Pénz és nő körül forog a világ:
A férfiak azt hiszik főszereplők, pedig csak epizodisták.
A nő egy más dimenzióban érvényesül;
Kicsit a férfin keresztül, jelesül;
Hátulról irányítja a hímet, ki ezt észre sem veszi:
Kivéve, ha egy asszony ezt neki meg nem engedi…
A férfi, amit elér, okos és szép nőnek is köszönheti:
A magányos selejtet a világ magából kilöki, kiveti…
Vegyünk hát virágot a nőknek, írjunk nekik szívből verset!
Vegyük le őket a lábukról, és Menny Földet érhet!
Budakalász, 2019. február 28.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...