Apámhoz

Sanyarú sorsot szántak itt neked,

nehézre tervezték meg legfentebb.

Te folyton jó voltál mindenkihez,

nem kaptál segítséget semmihez.

 

Gyermekként szülőktől megfosztottak,

tőlük gyakorta távol tartottak.

Kisiskolásként dolgozni kellett,

nehézzé vált a kenyérkereset.

 

Jött a politikai baleset

kétszer is három évet elvettek.

Kilátástalanul robotolva

valamennyi bajon átsodorva.

 

Mi, gyerekek lettünk az életed.

Legyőzve azt, mit tettek ellened

biztos megélhetést adtál nekünk,

mi is ezen az úton követtünk.

 

A kitartásod mesébe illő,

munkabírásod igazi dicső.

Óvtad beteg családtagjaidat

míg az idő közben gyorsan inalt.

 

Valós ünnepnap soha nem akadt,

pihenésre szánt idő elmaradt.

Te másokra szántad az idődet,

mi magadra jutott volna főleg.

 

Örökül hagytad az erős tartást,

az egymáshoz való ragaszkodást.

A tökéletes családi mintát,

unokáknak érzelmekből tisztát.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

15 − 7 =

Március

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »