Rózsa Iván: Háború és béke

Rózsa Iván: Háború és béke
(Haiku-füzér)

Pacifista vágy:
Háború után béke –
Jöjjön el végre!

Realista tény:
Fegyverdörgés poklában
Százezrek halnak…

Még manapság is…
Minden percben új hulla
Évezred óta…

Megváltásra vár,
Nem változott a világ,
S benne az ember…

Annyi próféta –
S naiv balek, áldozat –
Próbálkozott már…

De mindhiába:
Öt Jézus és hat Buddha
Is kevés immár…

De Aki majd jön,
Nem lesz ily kezes bárány,
Hanem oroszlán!

Karddal-tűzzel jön –
Eszmékből szabadulván,
S kiábrándulván…

Pragmatikus lesz,
Higgadt, gyakorlatias:
Nem álmodozó…

Újra Megváltónk
Istene igazságos,
De kegyetlen lesz!

Csak az testvérünk,
Ki tettel érdemli ki
Szeretetünket!

Nem felebarát
A béke ellensége –
Pokolra véle!

Csakis vezeklés
Után jár bűnbocsánat!
Tán húsz év múltán…

Vagy talán soha!
Ha a bűne akkora…
Ősbűn karmája…

S nincs rá hajlama,
Hogy megváltozzon: lélek-
Csíra sincs Jóra…

Mert keresztények
Vagyunk, de nem hülyék! Nem
Álszent-fazekak!

Nem szómágusok,
Kik vizet prédikálnak,
És bort vedelnek!

Nem bálványokat,
Hanem Istent imádunk:
Istent szolgáljuk!

És ha eljön Ő:
Igazi rendet teremt
Szerte világban…

Ő majd fenntartja
Az abszolút egyensúlyt,
Lám, örök béke!

Nincs expanzió:
Az agresszivitásnak
Örökre vége!

Budakalász,
2019. augusztus 2.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Asszonysorsok-Terike

Vénasszonyok nyara van. Fullasztó, páratelt hőség. A nyár zivataros volt, s most is lóg az eső lába. A konyhában állok a tűzhely előtt, az öntöttvas

Teljes bejegyzés »

Sötétben izzó szemek

A Tollforgatók Discord közösségben minden vasárnap kapunk egy kihívást ún. heti kreatív írói feladat gyanánt és az erre a hétre kiadott feladat lényegében az volt,

Teljes bejegyzés »
Versek
Szilágyi Tünde

Hű barátom

Van egy hű társam, akit mindenki ismer, De senki sem olyan jól, mint én. Bús szavaim lettek a legjobb barátom. Hozzájuk szólok, hogyha szívem ég.

Teljes bejegyzés »

Emlékül barátaimnak

Emlékül barátaimnak Lábát lógatva fény ül a parton. Közelebb hajol egyre az alkony, és engedi itt, hogy a víz vigye, még hullámokat szelídítene. Száz meg

Teljes bejegyzés »

A megírt vers

A megírt vers Ma még megbocsájt az idő, miként az árnyék, hossza nő, hogy egyre több jel arcomon, árulja el rútan korom. Talán egy tündér

Teljes bejegyzés »