Virág Barna: A teher elosztása (olasz fordítás)

Traduzione di: Stefano De Bartolo

Barna Virág: La distribuzione del peso

…Hai distribuito il peso dei tuoi guai ramificati
Per volare più facilmente
Non incrementandolo,
Il peso delle creature
Che hanno messo alla prova le Sue spalle
Dalle quali ritorna indietro
Con saggia misericordia…

Sei ancora qui
Ma già pronta per il viaggio
Con le valigie
Sei andata via
Di soppiatto inaspettatamente
Come quando cade una foglia
Piano e dolorosamente
E tremando per il dolore
si confessa alla terra
Un uccello ha coperto il sole…
Vorrei allungare le braccia per prenderti
Per trattenerti
Ma non sei più da nessuna parte
Se non ti trovo a casa
E cercarti
È una strada senza speranze
Aperta innanzi a me
Giungo sempre là
Dove stavi
È un malvagio destino
Seguire il tuo posto vuoto…

Mi manchi… Ti ho amata.
Mi manchi ed è come
Quei giorni senza fare le pulizie
Quando neanche gli oggetti
Ritrovano il proprio posto abituale
E sul piatto vuoto della bilancia
Il peso della tua assenza è insostituibile
La lingua non si muove più
Le tue palpebre sono crollate sull’iride…
…ma non sei uscita dalla mia vita

sei volata soltanto un po’ più avanti…
Dai forza alle sue ali, Signore


Virág Barna: A teher elosztása

… Elosztottad ágbogas bajaid terhét
Hogy könnyebben szálljál
Hozzá tisztán nem gyarapítva
Az Ő vállait is próbára tevő
Teremtményei terhét
Melyből vissza-vissza juttat
Bölcs irgalommal…

Még itt vagy
De már útra készen
Becsomagolva
Elmentél egészen
Lopódzva váratlanul
Ahogy a falevél hull
Halkan fájón
És fájdalmáról a földnek
Remegve gyón
A Napot eltakarta egy madár…
Karomat nyújtanám utánad
Visszatartanálak
De már nem vagy sehol
Ha otthon nem talállak
És keresni is
Reménytelen út
Nyílt meg előttem
Mindig csak oda jutni
Ahol már jártál
Kegyetlen sors
Követni hűlt helyed …

Hiányzol… Szerettelek..
Hiányzol és olyan az
Mint a takarítatlan napok
Amikor egyetlen tárgy sem
Találja a megszokott helyét
És a mérleg üres tányérján
Hiányod súlya pótolhatatlan
A nyelve már nem mozdul többé
Irisz játékaira szemhéjad ráborult…
…de nem léptél ki életemből

csak egy kicsit előre szálltál…
Szárnyaiba adj erőt, Uram

Zsoldos Árpád és Adrienn
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: Méltóképpen és minőségben English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zene

Bármilyen műfaj is mit hallgatunk, Megnyugtat, és elfeledjük minden bajunk. Van, ki őrjöngve adja ki magából bánatát, Más pedig ámulattal hallgatja az áriát. Reppelve hadarja,

Teljes bejegyzés »

Idősek

Miért van az, hogy mindig okítunk, Mert náluk mindent jobban tudunk. Hogyan mondjuk, az sem mindegy, Ezt néha mi, idősek sem értjük meg. Halad az

Teljes bejegyzés »

Fiatalok

Miért van az, hogy öreget fiatal nem ért meg, Szavai üresen maradnak eszének. Bántásnak, s nem tanácsnak hallja a szavakat, Pedig érzi, hogy azok biztosan

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Te tudod, drágám, mennyi mindenen mentünk keresztül… Hányszor szorítottam meg kezed, mikor mardosott belül A lélekmarcangoló, nyomasztó űr. Te tudod, mennyi minden …a mindenem vagy nekem

Teljes bejegyzés »

Te – mindenhol

A fűszál úgy hajlik el a szél súlya alatt Mint a hajad, amikor kezemmel simítom. És a szellő úgy susogja körbe a nyakam, Mint amikor

Teljes bejegyzés »

Őszi égbolt

Ránkzuhant a nyomasztó őszi égbolt. Hullajtotta szakadón a könnyeit. Üldözött., és nem maradt hová bújnom…. Ez égszakadásban nem láttam semmit. Csak vártam bambán, és vártam

Teljes bejegyzés »