Emberek egymás közt

„Elmerengek, nézek a nagy semmibe,” egyedül.

Fájó gondolatom a múltban és a jelenben

átható tényekkel keveredve összevegyül.

Újabb jövőt próbálok építeni tervemben.

 

Hirtelen letelt az idő el kellett már jönni.

Hogy lehet kiszállni a megszokott napirendből?

Milyen értelmeset lehet ezután majd tenni?

Könnyen élvezhető-e a szabadság közelről?

 

A többiek tovább róják a zsúfolt napokat,

jut bőven feladat feltűnően felkavaró, .

Nem érnek rá vendéggel beszélni a bajokat,

a látszó kimerültség ténye nem megnyugtató.

 

Annyi tennivaló, szólni egymáshoz se tudnak,

fejekben saját probléma megoldása járhat.

Örülnek, ha magukban valahogy boldogulnak,

nem tölti a más problémája a saját vágyat.

 

Így alakul, hogy nem beszél már senki egymással,

örömöt sem osztanak már meg kitörő kedvvel.

Csak a maga dolga érdekli érző hatással,

„hideg lett a világ, senki, senkire nem figyel.”

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »