Két lábon sétált át felettem régóta a kormos sötétség
Becsomagolt bánatom a hátamra vettem úgy cipeltem
Csak a sunnyogó csend halk dünnyögését hallhattam
Meg a szívem ritka dobbanását, pont mikor elvesztem
Súlyoktól megrakott lábaim olyan nehezen vittek
Minden egyes lépésnél a puha földbe süppedtek
Mintha egy vaskos lánccal valami húzott volna vissza
Hogy van még dolgom! Még sehova nem mehetek
Mintha a talpamat szurkálta volna megannyi szikra
Fájt még a fájás is, a gondolataim össze-vissza
Félelmetes nagyon, hogy egyedül vagyok és olyan elveszett
Mért szerettem úgy, ha engem senki nem szeretett
Feszítették agyamat fejemben a gyötrő gondolatok
Sírt kapar benne az ostoba könyörgő vágyakozás
Beteg lett a tiszta lelkem a mindig hazug szavaktól
Összegyűlt haragom savként mar mindenhol
Könnyeim sója már vastagon kiült az arcomra
Belefáradtam végleg minden érte vívott harcomba
Vesztettem. Már megint én buktam el nagyon
De ennyi volt. Megfogadom, hogy többet nem hagyom
Nem engedem még egyszer, hogy legyűrjön a bánat
Nem nézek vissza soha többé, csak élek a mának
Kidobálok minden szemetet, mi mérgezi a testem
Körmömmel vésem fel az égre, többé nem engedem
Senki sem bánthat engem, magam köré falakat építek
Nem ríkathatnak meg többé már a csodás emlékek
Szomorkás sötét éj leple alól holnaptól a fényben élek
A Nap lesz a legjobb barátom és én a fénye leszek
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...