Októberi ünnep

A kezemet a megfogót,
A mezemet a szétomlót,
Mint leteszik a magfogót,
Kerek feje rezegjen
Lágyan lüktető vérben,
Kora esti gondolatok
Maradványa hal el épp’
Az éjben.

Elfeledett sorok kísértenek.
Kortárs átoksori kísértetek.
A napokban túl sok olyan levelet
Írtam amit nem küldtem el,
Vagy ami után küldtem rögtön
Egy másikat ellentétes üzenettel,
És megköszönöm, ha nem adsz
A kezembe most töltött fegyvert!

Ma a sötét parkban végre
Oltárt láttam.
Rajta a fényben ifjú angyalok.
Hangzott a szózat,
Az új, a szent képlet:
„Istenimádás: Jöjj… gyalog!”
S engem megszédített,
Hogy tán’ velük tarthatok.

Beázott cipőtalpak repedésein
Felszűrődő, feltörő hideg
Esővíz józansága
A realitás bilincse,
Vérvaló konoksága.

Pesti utcák falába ágyazódott golyók,
Amelyek soha nem láttak magfogót.
Nem vették ki, de még akkor is nyom maradna…
Egy ilyen városnak, országnak van ma
Szüksége nem csak adventre,
Hanem hosszan itt maradó angyalokra.

Az egy embertípus, aki éjjel dolgozik.
Én is cikkek kezdeményei
Közt ülve írom ezt itt.
Az éjjel, a hajnalidő a barátom.
Már sokszor ittunk együtt,
Most is vele teázom.

(2017. október)

Teleki Bálint
Author: Teleki Bálint

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta - a következő kötetig - különböző antológiákban és egyéb felületeken - pl. itt - igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Orosháza

Orosháza. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Épp szálltam ki a vonatfülkéből, amikor Zoli rám pillantott. Az édesanyja nagyon beteg volt őt jöttünk meglátogatni, de Zoli sem

Teljes bejegyzés »

VÁROK RÁD MIKULÁS

         VÁROK RÁD MIKULÁS   Szarvasok húzzák a szánom, hozzád jövök ma este, Ajándékot viszek neked, vágyaidat meglestem. Figyeljetek aprónépek, kisfiúk és kislányok, Ez

Teljes bejegyzés »

Pünkösdi királyság

Való igaz, hogy furcsán nézett ki! Felül csákó alakú zöld sapka, lejjebb élénk, tarka színek nevettek a rácsodálkozóra. Nagy batyu is volt nála, mint egy

Teljes bejegyzés »
Versek
Bora Ildikó

Karácsonyváró

Aranyszálra fűzzük lelkünk legjavát, Fénylő gyöngyszemekből kötünk koszorút. Ajtónkra függesztjük a várakozást, Karácsonyestéig hosszú még az út. Gyertyalángban lobog kezdet és a vég, Csend telepszik

Teljes bejegyzés »

Az eltűnt tavasz

Tétova ősz, amint halad, Néha még izzó nyárba vált. Látva hófehér, szép hajad, Csillámló, hűs telet kiált. Bennem a nyár lebbent tova, Örök varázzsal hiteget.

Teljes bejegyzés »