Papó.

 

A konyhában a tűzhely mellett órákon keresztül tudott guggolni. Ezt, csak ő tudta megtenni. A hátával a falnak dűlve, kezét kér térdére téve.( Már tudom, ez a jóga ülés.) Csodáltam, hogy nem fárad el. Volt, mikor mellé telepedtem, hogy én is kipróbáljam. Öt percnél tovább nem bírtam. A lábam elzsibbadt és mindig négykézláb álltam fel. Ilyenkor fogtam a kis széket és leültem vele szemben. Szerettem hallgatni a háborús élményeit. Időnként lehunyta szemeit és úgy, guggolva, el-el szunyókált. Vártam, hogy folytassa.

Meséljen még Papó! Sürgettem, amint szemét kinyitotta.

Ilyenkor olyan volt, mint aki egy másik világból jön vissza. Nem mese ez gyermek, idézte az ismert verssorokat és újból elkezdte. Szakálla bozontosabbnak tűnt, szemei elhomályosodtak, néha könny csillogott benne.

Öt gyereket és nagyanyádat hagytam itthon. Nem tudtok, hová visznek minket. A vagonon befújt hó és süvítő szélből  sejtettük, hogy a Kárpátok hegyvonulatán át haladunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonái voltunk, így valószínű, az orosz hadszintérre tartottunk. Hajnal volt, lassan kezdett pirkadni, mikor a vonat hírtelen meg állt a nyílt pályán. Fogalmunk sem volt, merre vagyunk. Amint így találgattuk, egy  madár berepült a vagonba, egyenesen az én vállamra. Ekkor, úgy éreztem, mintha a legidősebb lányom,-aki akkor kilenc éves volt- átölelt volna. Mikor hazajöttem tudtam meg, hogy az nap halt meg spanyolnáthában. De, nem szomorítalag tovább, ilyen fájó emlékekkel! Inkább, egy vidámabb történetet mondok.

Apádnak a kisebbik testvére, elég haszontalan, eleven gyerek volt. Mondhatom úgy, kicsit gonosz. Mikor nagyanyád már végképp nem bírt vele, nekem adta át a nevelését. Inkább ne tette volna, mert abból jó sosem sült ki. Nem hogy meg tudtam volna fékezni, hanem még nagyobb galibát okoztam. Megfogtam a két kezét, összekötöztem és ő, mit gondolsz mit tett? Nem tudom, hogy csinálta, két percen belül, kiszabadította magát. A legrafináltabb kötelet is kitudta bontani. Viszont ekkor, mind az öt gyerek körülöttem volt és engem nevettek.

Hiába ezerszer hallottam történeteit, szájtátva figyeltem. Sokszor nem is a szöveget, inkább az arcvonását. Hol ezer ráncot láttam, hol még a szeme is nevetett, mire elmondta történetét. A haja a válláig ért, szakálla és bajusza időnként a száját simogatta, de őt nem zavarta. A szakáll és a bajusz még elment volna, de a hajával senki nem volt kibékülve. Ha kérdezték, minek a hosszú haj, azt felelte: Ha Kodálynak lehet, akkor neki is! Igazi egyéniség volt, csupa szív ember. Apám szerint, egy legyet sem tudott leütni. Ha nagyon dühös volt valamelyik gyerekre, az volt a szójárása: Olyat csapok rád, hogy semmi bajod sem lesz! Mindennek ellenére, olyan hőstettekről számolt be a háborús éveiről, amit nehezen tudtunk elképzelni, hogy mind azt Ő hajtotta végre.

A halála is, ha lehet a halált szépnek mondani, akkor az volt. A születésnapján aludt el, mosollyal az arcán. Fájó, csak nekünk volt. Soha nem ivott, de a születésnapján megkövetelte, hogy rummal köszöntsék a fiai. Apám zsebében is ott lapult a két decis rumos üveg, úgy ment hozzá kora reggel. Nagyanyám és másik két fia, a konyhában kezükbe temetett arccal ültek.

„Apa hol van?” kérdezte apám. Ő, már jó helyen van, felelte Nagyanyám. Pontosan, nyolcvanhét éves volt. Szép kort ért meg, de főleg, nagyon értékes ember volt!

 

 

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Drága Erzsike KÖSZÖNÖM hogy olvashattam! Meghatoan szép volt. En is nagyon zerettem az 1894-ben született nagypapám történeteit hallgatni.
    Ezt a sarkon ülést viszont nem nála láttam: kisiskolas koromba a nagybátyáméknál az ö 1915-ben született feleségének az idös édesapja – Fülöpjakabi pásztorember -ült igy hosszu ideig. En azt hittem kissámlin, de nem! Csak a sarkán.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

54 − 48 =

Húsvét

Húsvét Már korán reggel nagy felfordulás volt a városban. Sokan gyűltek össze, hogy a nagy tanács előtt egy embert elítéltessenek. Attalosz is közelebb ment, hogy

Teljes bejegyzés »

Még enyém a remény

Még enyém a remény   Enyémek még szavaim, s enyém minden betű, Még érzem a régi borok ízét, még érik a hárslevelű. Enyémek még a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »