Tavaszi zsongás.
Korán ébresztett a beszűrődött nap-sugárnyaláb
Furcsa csend kísérte egy elárvult madár dalát
Hangja szomorúnak tűnt tán nem jól érezte magát
A csend zavarta, vagy, hogy kihaltnak látta az utcát
Különös világban élünk, csupán abban remélünk
Visszatér Füredre a várva – várt tavaszi zsongás
Csak – csak megszűnik egyszer ez a halál – forgás
Bánatomat mélyen elrejtem a jó csopaki borban
Ábrándjaimat, reményeimet a pünkösdi rózsában
A remény olyan, mint a beton bele kapaszkodhatunk
Ha bele kapaszkodunk sosem tévesztjük utunk
Csak a horgászok hada zavarja a víz nyugalmát
Tarajos haboknak semmi sem mérsékli haragját
Vitorlások sora bánatosan nézik a kikötők tatját
Széllovasok sem háborgatják a szél suhogását
Csendben ásítanak a Tagóre sétány nyárfái
Üresen tátongnak a butikok s vendéglők árvái
A Tihanyi szellő hozza a megváltó harangszót
Vecsernyére szólít a környékben minden halandót
A technika áldása elviszi imáik minden lakásba
Reményt nyújt a várakozóknak közeli találkozásra
Ennek garanciája az ima és a virágzó pünkösdi rózsa
Hogy az élet élni akar az Úr imája erről szól ma
E ronda démont majd sikerülni fog féken tartani
A tavaszi zsongás nyitó dallamait lehet már hallani
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
