Őszi szél
Por és ég nászra kél, szívet cserél.
Fiuk a szél, kinek játék minden.
Jöttére meg-megugrik a levél,
fodrokat vet egy száradó ingen,
és ha megüti magát a padkán,
a füledbe sírja el bánatát.
Majd szoknyáért nyúl az örök pajzán,
míg hajlik utána egy kiskabát.
Avarban fürdik és erőre kap;
az utakról kihajtja a nyarat.
Tarka báli ruhákat összeszab;
átkot zúg a park, de a szél arat.
Az ágakon vacog a hódolat!
Kormos égen felhőket seperget,
lent az erdő, mint szolga bólogat;
apró zugokba űzi a csendet.
Ám terhétől vén lesz és roskatag,
bár húzza kincseit, hisz kitartó,
már csak az idő és nem ő szalad.
Sírna talán, de az is fárasztó!
Míg útról-útra ballag hallgatag,
nyerít utána egy pinceajtó,
már csak ő tudja, hogy merre halad.
Áll vigyázzban a sok utcatábla,
rideg sírig kísérik a gazdát,
míg rőt leplet hint foszló ruhája,
tűzfalnak dőlve adja fel harcát.
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...
