Intő szó a Kárpátokból. – Emlékeztető.

Intő szó a Kárpátokból. – Emlékeztető.

Őrtüzek égnek a Kárpátok koszorújának ormain,
Egy nemzet alszik mélyen, sebezve hantjain.
Némán és vakon vergődve a pártoskodás hullámain,
A bolygót, az egész földet beszövő csapásain.

Gratulálok az áldáshoz, kinek írás, mit Isten adott.
Mindenkinek erőt, egészséget az úthoz, amit kiszabott.

Kinek szíve magyar, székely vagy lehet palóc, és még sorolhatnám.
Az érzi zsigereiben, hogy őrült nagy a baj, könnycsepp gördül arcán.
Kinek útja, sorsa, hogy e nemzetnek sorsát megénekelje.
Cigány prímás hegedűvel az öröm mellé az ébresztő bánatot csepegtesse.

Magunk módján tegyük dolgunk, Isten lelkünk majd égbe emeli.
Kik magyar földön élnek, ha nem fognak össze, mindenüket elvesztik.
S bár kezdetek óta megy a széthúzás, megosztás, a rontás, az ármány.
Dacolva állunk a világban, a Kárpát-medence sosem lesz zsákmány.

Hunok és magyarok és minden ide települt népek lányai és fiai.
Keressétek a békét, összetartást, úgy hiába jönnek a történelem viharai.
És ha nem érted, miért van így a szó, miért így beszélek,
Hát gondolkozz, emlékezz: Marosvásárhelyen a cigány a magyarnak segített!

2026.06. 06.
Felföldi Lajos

Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 22-szeres állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »