Mint ahogy a tarka szirmokkal nyíló virágok között szálldogál
A sárga napfényben dolgos, vígan zümmögő méhecske s katica,
Mint ahogy a zöldellő lombkoronás tölgyesek között muzsikál
A lágy húrokat pengető, édes kicsiny torkú veréb s pacsirta,
S mint ahogy a szél új mezőkre elringatja nárciszok illatát,
Pipacsoknak, rózsáknak, tulipánoknak, ibolyáknak harmatát,
Úgy suhanjanak tollamból ezer papírra újabb s újabb rímek,
S lássa megannyi szem a lírikus által szépbe szőtt érzelmeket.
Hadd daloljak lágy húrú lantommal a szeretett, gyönyörű hölgynek,
A meleg karokkal ölelő, mélyből feltámasztó kedvesemnek,
S hadd halljam szerelmes ódáimra válaszul felcsendülő hangját,
Eme kis madárkának az álmodott, imádott, vágyott dallamát.
Fekete vésőmmel hadd véssek bánat kövekbe fájdalmas könnyeket,
Bánatokat, keserves siralmakat, a rémísztő félelmeket.
Engedd, hogy szakadjon s feltörjön minden széjjel szaggató gyötrelem,
Legyek szabad, legyek nyugodt, s ne könyörögjek, hogy legyen kegyelem.
Hadd vessem papírra mind azt, mely nékem öröm s vígság,
Hadd foglaljam versbe mely nékem kín vagy szomorúság,
Hadd szálljon fel belőlem mind, mely nékem igaz s hamis,
Hadd legyen hangomban minden, melyben ott vagyok én is.
Repüljön hatalmas szárnyakon akár csak egy-két hangocskám,
S csengessen be új lelkeknek ajtaján az őszinte szavam,
S kopogjon keze új szólamnak:
Egyszerűnek, uralkodónak,
Szegényeknek és gazdagoknak,
Legényeknek és leányoknak,
Ifjúcskának és őszhajúnak,
Mindenkinek s mindenkorinak.
S ne fülsértő, lélekgyilkoló kiáltásnak zengjen zaja,
Hanem az értelem értő, érző, szerető, igaz szava.
Author: Kazup-Nagy Máté
Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!