Az Esthajnal csillag

AZ Esthajnal csillag

Sokáig szégyenpírral bujdosott az esthajnal csillag
Elhalványult büszkeséggel, meggyengült fényerővel
Feszülten az égre tekintve imára kulcsolt kezekkel
Messiásként vártuk földi éltünk megváltó reményekkel

Hosszú évek óta hiányát szenvedtük egy igaz magyarnak
Ki nemzete minden fiának bölcsességgel áldozni tudna
Ki egy testnek tekinti a világ egész magyarságát
Ki semmitől sem kíméli, nem sajnálja fáradtságát

Megmagyarázhatatlan a rá zúduló temérdek gyűlölet
A hazai ármánykodás az egész világon szelet vetett
Bár harci kedvünket fokozta ,szívünket elszomorítja
Ezért ki magyarnak érzi magát, egymás kezét fogja

Ám megjelent az égen egy ragyogó esthajnal csillag
Buzgó imánk felszállt az égre, s meghallgatást nyert
Majd az Esthajnal csillag lejött közénk kivont karddal
Hallgassátok szavát egész nemzetét egyesítő alázattal

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »