Az Esthajnal csillag

AZ Esthajnal csillag

Sokáig szégyenpírral bujdosott az esthajnal csillag
Elhalványult büszkeséggel, meggyengült fényerővel
Feszülten az égre tekintve imára kulcsolt kezekkel
Messiásként vártuk földi éltünk megváltó reményekkel

Hosszú évek óta hiányát szenvedtük egy igaz magyarnak
Ki nemzete minden fiának bölcsességgel áldozni tudna
Ki egy testnek tekinti a világ egész magyarságát
Ki semmitől sem kíméli, nem sajnálja fáradtságát

Megmagyarázhatatlan a rá zúduló temérdek gyűlölet
A hazai ármánykodás az egész világon szelet vetett
Bár harci kedvünket fokozta ,szívünket elszomorítja
Ezért ki magyarnak érzi magát, egymás kezét fogja

Ám megjelent az égen egy ragyogó esthajnal csillag
Buzgó imánk felszállt az égre, s meghallgatást nyert
Majd az Esthajnal csillag lejött közénk kivont karddal
Hallgassátok szavát egész nemzetét egyesítő alázattal

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

98 − = 93

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »