Rózsa Iván: Sár és/vagy remény

Rózsa Iván: Sár és/vagy remény
(Harminc haiku)

A közös élet
Már nem remény, hanem tény:
Hisz veled élek!

Sárba tiporva
Sem szűnik meg a remény:
Igaz, a sár sem…

Nyakig a sárban,
Mint disznók dagonyáznak:
Övék a jövő?!

Nyakig a sárban,
Remélve a szebb jövőt:
Már a szánkig ér…

Reménykedhetünk,
Hisz az alagút végén
Látjuk már a fényt!

Őrizzük a fényt,
Nem adjuk fel a reményt,
Megtartunk erényt!

(Hervay Gizella emlékére)
Arccal a sárban,
Földbe tiporva, szólnál:
Ám szád sárt bugyog…

Az ember: víz, hús.
A gólem: sár és agyag.
Most életre kél…

(Móricz Zsigmondra emlékezvén)
Űzött sárarany:
Urambátyám rendszerben
Nem is lehetsz más!

Biz’ nagyon fájhat;
Reménytelen szerelem…
Keress kölcsönöst!

Csalfán becsapták;
Lillával elszállt reményt
Siratott Mihály…

Ne add fel soha!
Hisz nem minden nő csalfa –
Remélte Iván…

Most nem oly nyüzsgő
A sármelléki reptér,
Mint járvány előtt…

Reménytelenül,
Ügyetlenül, hit nélkül:
Hogy indulsz útnak?

A sivatagban
A remény szivárvány-híd,
És nem délibáb!

Sarat dagasztasz
Kenyér helyett… Oda már
Minden reményed…

A politika:
Szócséplés, sárdobálás,
Iszapbirkózás…

Vidéki fiú…
Reménnyel indult útnak;
S érte csalódás…

A sok csalódás
Tett bölccsé, így reménykedsz:
Több már nem érhet!

Ringben nincs remény:
Sok ütéstől padlót fogsz,
Csillagokat látsz…

Árulóvá lett,
Júdás nevéhez tapad
Mindörökké sár…

Sarat dagasztasz?
Ez még mindig sokkal jobb,
Mint a sár-evés…

Érvényesülni
Akarsz? Beállsz hát te is
Sárdobálónak…

Van, ki szüntelen
Reménykedik. És van, ki
Közben cselekszik…

Az élethez kell:
Hit, remény és szeretet;
Soha ne feledd!

Adj a magyarnak
Bort, búzát, békességet!
És reménységet!

Azt hitte, iszap,
És tőle majd meggyógyul,
Pedig csak sár volt…

A sár nem iszap!
A sárarany nem arany!
Vér vízzé válik?

Tanuld meg egyszer:
A vér nem válik vízzé,
Sár sem arannyá!

Talán még idén
Megdöglik a pók! – ekképp
Reméli a légy.

Budakalász, 2020. augusztus 9.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »