Monotónia

Egy 

Álló,

Eltelt hét.

Átkozott lét:

Monotónia.

***

Szombat van? Megint?

Szemem csodálkozva kitekint.

Ki az ablakon, 

Ugyanarra a képre,

Az udvar immáron zöldellő,

Virágba borult színére.

Hová tűnt el újra egy hét?

Egybefolyt hétköznapi lét

Visszaköszön rám,

Bóbiskolva sóhajt

Egy újabb nap.

Szinte egyforma mind.

Megint.

Pedig odakint

A tavasz repdes,

Elemi erejét ontja a napsugár,

S néha megtöri a fényt

Egy-egy kósza zápor.

Tavaszi mámor.

Beszippantom magamba

Lopott perceimben,

A tavaszi pirkadat 

Élettől duzzadó erejét.

Majd kertészkedésbe

Igyekszem fojtani

Szabadság vágyam minden kínját,

Repdeső lelkem lezárt sírját.

Vennék inkább részt 

A kávézókban rekedt

Emberi duruzsolásban,

Elmerülnék szívesen

Baráti tere-ferében,

Majd az utcai nyüzsgésben.

Majd, hamarosan… 

Bízva bízom. 

Minden nap,

Minden percben.

S addig élem a napokat,

Az újabb szombatokat,

Monotóniába temetve.

 

A 2020 tavaszi karantén margójára…

  1. április 18.
Csorba Viktória
Author: Csorba Viktória

Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A piros autó

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Falvak, városok című kötetében jelent meg Szentendréről. A piros autó Bozont, a puli megáll az útelágazásnál, hátrafordul és várakozóan néz.

Teljes bejegyzés »

Álarc

Késő őszi délután van, és már alkonyodik, amikor a buszra felszállva helyet foglalok egy idősödő asszony mellett. A jármű szinte teljesen megtelik, mire a busz kihajt

Teljes bejegyzés »