Volt egy rózsa minek csak tövise volt
szirma nem, képtelenség volt felfogni,
lehetetlenség volt őt, kézbe fogni.
Olyan volt ő mint egy égi élő holt
ki elhervadó kezekkel átkarolt.
Melengető, hideg, vad ölelése,
maradni vágyó, halandó emléke,
törékeny lelkembe mély sebet karcolt.
Az életnek vagy abszurd kis virága.
Nem tudlak száradról leszakítani,
de így is van benned valami becses.
Bárhogy is ellenállok, mind hiába,
Mézes illattal fogsz elvakítani,
bezárni, akkor is ha ez gyötrelmes,
Author: Machó Bese Géza
Machó Bese Géza vagyok 2008-ban születtem. Az utóbbi 2 évben kezdtem el foglalkozni az írással, főként verseket írok, de novellákkal is próbálkozom. „Semmiből semmi sem lesz”
