Mint a kövek közé olvadt kobra,
Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén,
Így duzzadt egyre csak nagyobbra,
Az előtörni vágyó, áldott fény.
Végre megláttam pókháló csapdáim,
Magam szőttem őket borús napokon.
Megsimítottam kopasz fáim.
Tán még nem késő rügyet fakasztanom!
Hisz a remény az ágak közt itt zöldell,
Friss vér csörgedez ébredő árammal,
Látom már az utat, mit járnom kell,
Itt és most, mind a két lábammal.
Távozzatok sötét, lidérces álmok!
Mert jövök: immár fénybe bújva szállok.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.
