A bánatnyakúak eljönnek értünk
Lekapnak mind a tíz körmünkről
És míg elménk a párnán reset-el
Kifordítanak gyönyörű bőrünkből
Ránk csapódott a ketrec ajtaja csak
Álomlélegzet vezet a szabadságba
A néma tárgyak a barátaink tán’
Egyre-másra mégis szabotálnak
A fekete autók jönnek és mennek
Álomban és ébrenlétben egyaránt
Egyik ablakában se’ én mosolygok
Én itt lógok már talán a körtefán
* * *
Egy álmomban mások vérét mostam
Le kezemről a vízbe könny vegyült
Egy gyönyörű nő rám mosolygott
És a szívem a kút legmélyére ült
(2020.08.30.)
Author: Teleki Bálint
Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta – a következő kötetig – különböző antológiákban és egyéb felületeken – pl. itt – igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.
