Rózsa Iván: Taníts!

Rózsa Iván: Taníts!

Mester! Taníts a földön is repülni!
Hamis ígéreteknek sohasem felülni!
Valósággal mindig időben szembesülni!
És így fognak a vágyaim beteljesülni…

Budakalász, 2020. október 24.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchat éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tündérrózsa

Ez egy rövidke ízelítő a készülő kisregényemből, főleg jó meglátásokat, építő jellegű kritikát keresek.   1. Egyszer volt, vagyishogy még ma is él egy ember.

Teljes bejegyzés »

Párizsi

Ennek a párizsinak halszaga van. Nem mondom, hogy kelletlenül harapok bele, de azért mégiscsak furcsa, hogy egy ilyen húsétel olyan szagot árasszon, melytől a lehető

Teljes bejegyzés »

Ha meghalok

Ha meghalok Tűzre tesztek, megégettek, Húsom az ördögnek tessék, Szökő lelkemből majd Ti is esztek, Szememre ne vessék, Hogy irigy! Íme, nesztek. Majd marad Por

Teljes bejegyzés »

Látogató

A szellem még éjjel tér be hozzám. Mint merő homály és titkos sötét, Csak én látom alakját, én hozzám jő, Ő érti a szavam, én

Teljes bejegyzés »

Szürke kő

Némán zúgó folyó partján, Kavics lennék, szürke kő. Távol minden ember ártól, Elhagyottan heverő. Elnézném a habok leplét Mit e vidék csendje sző, Közelebb is

Teljes bejegyzés »

Lélekvár

Fent, a sivár észak csúcsán, Vár áll, szürkén, vadon, csúnyán. Ablakából hold sarlója Fényét veti le a porba. Fényét furcsa árnyak nézik, Körül állják, úgy

Teljes bejegyzés »