Rózsa Iván: Beavatás

Rózsa Iván: Beavatás

Beavatott az életbe maga az élet,
Felnőttként éled meg már a lényed.
Megértetted minden dolog lényegét:
Szenvedésből elég volt, és legyen is elég!

Budakalász, 2020. október 29.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Feltámadt!

Feltámadt!   Feltámadt! – zúgja kő s az ég, a sír, mely zárt, most semmiség, a Halál arcán dermedt csend, s a gyűlölet se szóligent.

Teljes bejegyzés »

Aforizmák

Mindig is kedveltem a rövid, tömör, ám de bölcs mondásokat. Ilyenek többek között az aforizmák is. Természetesen nem tudok minddel azonosulni, ahogy a közmondásokkal sem,

Teljes bejegyzés »

Szegek

Harmadjára szólalt meg a kakas, mire a fiatal ács rászánta magát, hogy felkeljen. Egy darabig még az ágy szélén üldögélve bámulta a földet a félhomályban,

Teljes bejegyzés »

Húsvét Nagyhétfőn csendre lép a lábam, a templom felé, nyomod után. Virágod még bimbóban alszik, ring lágyan szívem alkonyán. Fülel a lelkem. Ebben a csendben

Teljes bejegyzés »

Jézus anyja Megyek. Árnyékodként az éjben, szívem dobban a sötétben. Bénultan, némán,gondolattalan. Lépkedek utánad, magam. Lehúzza a kezem a fájdalom, lelkem kiált a városon. Megyek

Teljes bejegyzés »