Kettős szorításban

Kettős szorításban

Lótolvajok, hamis kártyások
Mind ahányan vagytok
Szemembe hazudtok
Tövis korona fejemen
Véres foltok a kezemen
Érzelem nélküli szerelem
Rongyokba burkolt kegyelem
Pizzával terített asztalok
Káoszt teremtő maszlagok
Régi kommunista lózungok
Habzó libernyák szólamok
Rossz szellemük lesoványította
Királyságuk, s megnyomorította
Kultúránk jövőt építő perceit
A békés megújulás reményeit
Kinnt is felfordult a világ
A covírus szedi áldozatát
Bezárult a világ köröttünk
Kettős szorításba kerültünk
Csak az Isten maradt mellettünk
Így készülünk az advent napjaira
Az ellenzék szájából zeng a hahota
A porondon üvegtigriseket látunk
Bohócruhába öltözötteket várunk
Ez lesz adventi ajándékunk
A köd fullasztja torkunkat, tüdőnket
A fák színes leveleit felkapja a szél
Az ámokfutó most vajon mit remél
Telefonon csak csókot küldhetek
Vírusfertőzést, elrejtőzve elkerülhetek
Már csak imáimban reménykedhetek

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »

Csend, nyugalom

Csend, Nyugalom   Vár volt itt, most kőhalom Emlékéből ez maradt. Hajnali harmat könnye, száll S a nap sugarai halkan Az égre nyújtózkodnak már.  

Teljes bejegyzés »