Rózsa Iván: Az nem lehet…
Tán teli tankkal állnak már készenlétben luxus repülőgépek, helikopterek;
Hogy a rabolt vagyonnal leléphessenek ezek a felfújt hólyag gazemberek;
Hogy tőlünk messze vigyék ezen hazug csalókat, népirtókat, kétszínű álszenteket:
Ál-hazafiakat, hamis szabadságharcosokat, kettős életű ál-nemzetieket;
Tolvaj demagógokat, köpönyegfordító, gyomorforgató szégyenteleket;
A csak gyűlöletet, káoszt kreálni tudókat, a zavarosban halászó „üzletembereket”;
A keresztény Európát úgymond „megvédő”, aberrált ál-keresztényeket;
A minden értéket lejárató, bemocskoló, semmit sem érő értékteleneket;
A Mammont imádó, népbutító, hazaáruló, hazátlan, sehonnai szélkakas senkiket;
Az országot a szakadék széléről, oda letaszítani akaró elmebetegeket;
A bunkó újgazdagokat, a piaci légy szintjén szemtelen szemérmetleneket;
A rendfenntartást csak mímelő, egy hazug rendszert működtető lekenyerezetteket;
A csak ülepet és talpat nyalni tudó, fölényeskedő, vazallus-mameluk sereget…
De még állnak bizony őrök a vártán,
Kik nem tapsra vagy sült galambra várván,
Hanem Sátán fattyainak üzelmeit feltárván;
Elérik, hogy átlásson végre mindenki a szitán;
S elébe mennek az eseményeknek, s cselekednek:
Mert ami itt és most történt, büntetlenül megúszni nem lehet!
Budakalász, 2020. december 3.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...