Advent második vasárnapjára.
Sóhajom lengi be az alkonyat óráit
Hiába szorítom mobilom kezemben
Bár hívások keresnek,alszik a zsebemben
Unokáim hiába várom testközelben
Kopog az eső az ereszem alján
Reggelre jégcsapokként fognak csüngeni
A jól bélelt kabátom kámzsáján
S nem tud vigasztalni a jól fűtött szobám
Más ez a mai adventi reggel
A korai harangzúgás jelzi, hogy kelj fel
Nem is tudja az éj,hogy nem tudtam aludni
Csak a gyermeki ölelés tudna vigasztalni
Már csak két hetet kellene várnom
Ha az Úr is azt akarja lányom viszontlátom
Hadd, zárjam be ismét ölelő karomba
A vírushoz is fohászkodom,vonuljon téli álomba
Az adventi gyertyákat sóvárogva nézem
Kezeimen számolom: ez most a reményem
A vírus veszélyről csaknem megfeledkeztem
Nyugalmat akkor találok, ha rózsafűzért tartok kezemben
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: