Advent második vasárnapjára

Advent második vasárnapjára.

Sóhajom lengi be az alkonyat óráit
Hiába szorítom mobilom kezemben
Bár hívások keresnek,alszik a zsebemben
Unokáim hiába várom testközelben

Kopog az eső az ereszem alján
Reggelre jégcsapokként fognak csüngeni
A jól bélelt kabátom kámzsáján
S nem tud vigasztalni a jól fűtött szobám

Más ez a mai adventi reggel
A korai harangzúgás jelzi, hogy kelj fel
Nem is tudja az éj,hogy nem tudtam aludni
Csak a gyermeki ölelés tudna vigasztalni

Már csak két hetet kellene várnom
Ha az Úr is azt akarja lányom viszontlátom
Hadd, zárjam be ismét ölelő karomba
A vírushoz is fohászkodom,vonuljon téli álomba

Az adventi gyertyákat sóvárogva nézem
Kezeimen számolom: ez most a reményem
A vírus veszélyről csaknem megfeledkeztem
Nyugalmat akkor találok, ha rózsafűzért tartok kezemben

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 + 1 =

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »