Csillogó karácsonyfa

Csillogó karácsonyfa

Ha ránézek a csillogó karácsonyfára
S rágondolok a fájó magányára
Mit családom távolmaradása magyarázza
Feleségemmel kezem kulcsolom imára

Az állhatatosság hitünk nagy erőpróbája
A tétlen ember minden tettében határozatlan
Tétlennek érzem magamat, ez igazi vétség
De a türelem meghozná áldott gyümölcsét

A tétlenség hasonlít a tengerhez
Mit felvet a szél és hullámait ide-oda hinti
Krisztusba kapaszkodva segítségre találsz
Biztosan visszakapod akiket visszavársz

A karácsonyfa díszeiben lásd meg tükörképét
Gyermekeidnek,s unokáid szerető mosolyát
Bízzál, lesz még lehetőséged gyógyítani
Megállni a szenvedő ember melletts segíteni

Ez a Karácsony legyen mementója
Mit is ér a szeretet Krisztus nélkül
Mit jelent vágyódni a tevőleges szeretet után
A szent éjszaka Földünk veled együtt hallja
Az ajkadból is zengő dalt : Hozsanna.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Vígh Erika

A „magyar” Feri

A „magyar” Feri   1957 januárjában, két és fél hónappal a forradalom kitörése után egy szőke, szeplős kisfiú lépett be a hatodik osztály tantermébe –

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

  Néha azért verselek, Hogy a bennem lévő érzelmek El ne vesszenek S emlékezzenek arra, hogy élhetek.   Köszönöm a jóistennek, Hogy túléltem ezt az

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Százszor köszönöm, hogy, szürke életembe felkelő napként gyakorta beragyogtál, köszönöm, hogy léptem elé rózsát szórtál. Bánt a kétely, hogy vajh megérdemeltem-e? Szeretem a rózsát, lábad

Teljes bejegyzés »

A kagyló

A férfi rosszkedvűen sétált a tengerparton. Lábával bele-bele rúgott a kagylókba. Egyszer csak meglepődve vette észre, hogy egy zárt hever előtte. Biztos üres. – gondolta.

Teljes bejegyzés »

Boldogok a szelidek

Boldogok a szelidek, mert övék lesz a Föld. „Egy angyal nappali fénybe rejtezett, áttörni készül az ózonréteget” Ő üdvözelte egykor Máriát, hogy meg fogja szülni

Teljes bejegyzés »