Van egy imakönyvem

Van egy imakönyvem

Van egy imakönyvem, a régmúltból való.

Nem volt abban – egykor-, nekem érthető szó.

Nem volt más lapjain, csak gyönyörű képek,

itt-ott néhány kotta, s áhítatos ének.


Nem is tudtam akkor, mi is az áhítat.

Mert ámul a gyermek, de hitről mit tudhat?

Néztem borítóját: akár a porcelán...

A képen Mária, engem figyelt talán.


Mikor kicsi voltam, s a harang megkondult,

az imakönyv velünk a templomba indult.

Jöttek nagyanyáim, s jött a heti bánat,

és mi mormolgattuk sorban az imákat.


Aztán telt az idő, sorjáztak az évek,

s minden tanult ima olyan érthető lett.

Érhető az égre felemelt tekintet,

kérdésre a válasz, bár nem jött felelet... 


Majd más korba értünk... Másról szólt életem.

Az imakönyv pihent, elhalkult énekem.

Millió gond között áhítatom apadt,

de az irgalomba vetett hitem maradt.


A sors sokat gyötört... Újra elővettem

majdnem elfeledett kedves imakönyvem.

Megbékélést kértem, ha könnyem nem száradt,

néha feloldozást, mikor vétkem akadt.


Hogyha szeretteim néha megbántottak,

imáim olyankor őértük is szóltak.

Unokáim által angyalok üzentek:

Remélj, amíg lehet, amíg van szeretet!


Ma már közel tartom zsoltárom magamhoz,

gyakran segítségül hívom egy malaszthoz.

Őrizem a kincset, s a hitet magamban...

Segíts meg Mária, hogy továbbadhassam!
Pete Margit
Author: Pete Margit

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik – régóta egyedül élek -, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem helyi versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben főleg gyermekverseket írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012-ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám (Napsoroló mondóka). Gyermekverseimre, helyben kiírt rajzpályázaton, kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez szeretném felhasználni. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj,...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahol a mesék kezdődnek

Edit Szabó : Ahol a mesék kezdődnek Nem látom a mesémnek kezdetét, csak ha a föld felett lebeghetnék, szeretném bejárni a Föld tekét, melynek tetején

Teljes bejegyzés »

Augusztus leánya

Edit Szabó : Augusztus leánya Augusztusban nyílik minden virág, tündöklő szépségeket lát a világ, piros rózsák kúsznak és nyár derekán kividul erdőn-mezőn minden leány. Virágerdő

Teljes bejegyzés »

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »