Farsang van

Farsang van !

Ma már csak a farsangi fánk,
S ifjúságom emlékei jelzik az időt
A vidámság, a mosolygó ifjú arcok
Mit elhomályosítanak a napi harcok
Melyek izzanak a bűnös világban
Mi ujjáéled a covid átkában
Elrejtőzöm szobám sarkában
Hol lelkiismeretem hadakozik:
Hiánypótlásra félek nincs elég időm
Pedig korábban volt lehetőségem
Ifjonti farsangi lendületben
Mosolyt fakasztani a szeretteim arcára
Hogy mindig örömet borítsanak a bánatra
Hogy a farsang vidám kavalkádjában
Kiüresítsem bűnös lelkemet
A feltámadás misztériumára
A nagy bőjti mélységek titkára
Krisztus megváltó feltámadására.
Némaságba burkolózott a természet
Kihalt utcákon nem látni egy lelket
Még a gondolat is dunyhába bújik
Lábaink a farsangi tánc helyett
A nyirkos hidegről remegnek
Szemeink a TV képernyőjére merednek
Hányan haltak meg, hányan szenvednek
Mert a tőke a vírussal játékot űznek
Farsangi vigasság helyett arat a halál
Ezzel feketébe öltöztetik jelenünk
Csak a szeretetláng maradt a fegyverünk. k

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »