Belőled elveszett a szerelem
Belőled elveszett a szerelem. Talán csak egy része, vagy egészen?
A kétség már régen pislákol bennem, és a napok múlnak.
Lázasan kutatok emlékeimben. Lehet, hogy csak az én szerelmem
tükröződött mindig is, abban a csodás kék szemedben?
Rajongásom rózsaszín ködén át láttam szeretni magam általad?
A hős, aki sárkánnyal is megküzd, rajongásának tárgya én lennék,
álarcát vesztve pőrén áll, s erre a tényre immár mit sem ad!
Hiszen nem foglalkoztatja királylány, szerelem, lét, nem lét!
Most pedig, mikor a köd oszlik, ki tudja miért? Keresem a szikrát.
S reggel, kutatva az érzelmek vad tengerében, beviszem a kávét.
Ugyan olyan arc, megszoktam már rég. Ugyan az a reggel, mégis más.
Most már akarom a választ. Lopva, szinte félve nézlek.
Háborgó lelkem csillapítón vágy a szóra : oly messze még a vég!
Várok a jelre, csak egy mozdulat felém! A szikra a szememben még ég!
Mint annyiszor, mikor szerelemmel telve, reszketőn fordultam feléd,
Te elmélyülten, rám se nézve, ki tudja lélekben merre járva, kevered a kávéd.
S én még ott állok kövülten, de belül már hangosan sikoltva,
lábaim gépiesen mozgatják erőtlen testem. Künn dereng a fény a köd felett.
S megtört szívvel lassan tudomásul veszem, hogy minden elveszett.
Érdekes, a sikoly benn ragad, nem szaggatja darabokra testem.
Csak némán, fájón feszít, nincs már mit keresnem.
Csüggedten támolygok. Az ablakon át, a galambokat lesem.
Míg a csészéket mosom, megértelek.
Belőled számomra már elveszett a szerelem.
Author: Apor Kata
Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....
