Rózsa Iván: Isten mindenkié!
Isten nem bolgár,
De minden jónak szolgál.
Isten nem orosz,
De Tőle fél a gonosz.
Isten nem zsidó;
De tudja: ki rossz, ki jó.
Isten nem magyar:
De mindig érzi; ki, mit akar.
Isten nem amerikai,
De eljutnak hozzád szavai.
Isten nem kínai:
Ha kell kemény; máskor lírai.
Isten nem tibeti:
De védencét szenvedni, többé nem engedi.
Isten nem arab;
De ha kell: küzd, harap.
Isten nem hindu:
De egyszer beindul…
Nem is oly soká,
Mikor nem is számítanak rá,
Kik nem hisznek benne,
Ezért furfangos Őkelme.
Istent kisajátítani nem lehet,
Így nem leled meg az üdvödet.
Nincs választott nép, Isten mindenkié!
Hiába dől hamis egyházhoz a lé.
Isten kiköpi magából a langyosakat;
Az áruló békepapokat, mai kollaboránsokat.
Isten hatalma más dimenzió;
Földi hatalom csak illúzió:
Istenhez mérten múló, tünékeny állapot;
Hiába van a Földön rangod, váll-lapod.
Isten elé kerülsz meztelen:
Ha nincs félnivalód, hát fesztelen.
De ha bűneid súlyosak;
Riadtan, mint űzött vad.
Isten nem szereti szerfölött,
Ha van vaj a füled mögött.
Isten nem kedveli a sunyikat;
És a bunkó újgazdag úrfikat.
Isten viszont partnerként tekint le rád,
Ha van tiszta ötleted, ideád.
Ha igaz emberként élsz és halsz:
Nyugalomban találkozol vele majd.
Most még ott rejtőzködik a távolban:
De ott, fent néha rábólint: „Jól van fiam, jól van!”
„Tedd tovább, mit hited diktál:
És ki előttem majd itt áll;
Legyen bár keresztény, buddhista,
Zsidó, hindu, muszlim vagy akárki fia,
Természetben hívő panteista,
Keresztényi szellemben élő ateista,
Ki tán keresztényebb álszenteknél,
Kiket jobban rühellek mindeneknél,
Ki valaha valamit vétett vagy bűnözött,
A legnagyobb bűnök mindegyikek között:
Árulás, álszentség; mely tulajdonképp gyilkol;
De az elkövető egyszer mindenért meglakol.”
„Ki a Földön hatalmas volt, most icipici:
Mákszemnyi, porszemnyi…
Irgalomért könyörög, de már hiába;
Sátán egykori katonája.
Mert van, mit megbocsátani nem lehet:
Hiába a vezeklésre a kései igyekezet,
Ez akkor immár késő:
Gondolkodott volna előbb a bűnt elkövető.
Jóságos vagyok, de nem gügye:
Ez kettőnk régi, örökös ügye;
Harc köztem és Sátán között:
A lelkekért, s gyakran ő győzött.
De ki valóban lélekkel született;
Tudja jól, hogy nem éri meg;
Talmi előnyökért odadobni lelkedet;
Bizony, nem éri meg, nem éri meg!”
„Nyitott vagyok mindenki előtt;
Kereshetsz, ahogy férfi a nőt;
Lehetőségeket mindig felkínál az élet,
Akkor is, amikor nem is kéred;
Utak állnak előtted; merre indulj, haladj:
De végül te döntesz saját magad!
Én írom a sorsok könyvét:
De a döntés felelőssége a tiéd!”
Valahogy így vélheti az Öreg;
Ő ráér, sohasem siet;
A végtelenben élt, él és élni fog:
Míg fennáll az Univerzum, bolygója végtelen sok.
Isten tehát nem csupán a földieké;
Ő végtelen szellem, így minden lényé.
Mindené és mindenkié:
Érted, mindenkié!
Budakalász, 2021. február 9-10.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
