Adjátok vissza a hegyeimet!

Adjátok vissza a hegyeimet !

Fenyvesekkel övezett hegykoszorú ölében
Egy nemzet fürdik saját vérében
Karjait megcsonkították
Lakóit megnyomorították
Belekergették két világháborúba
Majdnem bele pusztúlt nyomorúságába
Ősi erejével mindig talpra állt
Mert István Mária párfogásába helyezte
Ki a végpusztulástól mindig megmentette
Európa haldoklása őt is érintette
A vörös bálványok, a gyilkos farkasok
A megrémült nemzetet megrémítette
Hamis ideákkal sokukat megtévesztette
A kirekesztett nemzet fiakat testidegenné tette
Nemzetközi ruhába akarja öltöztetni
Ezt a ruhát az igaz magyar bőre levedli
Üldözhetik puszta kézzel, szóbeli veréssel
Isten hite mindig és mindenütt megvédte
Adjátok vissza a hegyeinket
Hagyjátok békében az elveinket
Igazság és törvény, amit Isten adott a világnak
A sátán jelmezében igyekeznek elrabolni
Igyekezzünk csak imáinkkal megváltani

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Teliholdas séta

Ezt a verset ugyan tavaly írtam, azonban ma este is aktuális volt, hisz Maya kutyával ma is sétáltunk a telihold fényében.

Teljes bejegyzés »

Helyzetjelentés

Helyzetjelentés körülnézés után Sötét felhők váltják egymást az emberiség bús egén. S mindhiába nézek körül, gonoszat látok csak, szegény. Ha megindulna néha egyik irányba egy,

Teljes bejegyzés »
Versek
Pálovics János

Te lettél

Te lettél a minden! Te lettél a remény! A tündöklő napfény a mindennapok egén!   Egy társ. Egy barát. Egy biztos támasz. A múltam fájó

Teljes bejegyzés »

Gyengédség, vers

Gyengédség Szeretem a lágy, gyengéd dolgokat Lépni halkan, finoman Nem megfogni, megragadni inkább csak érinteni Nem mondani inkább gondolni Nem kiabálni csak suttogni Nem veszekedni

Teljes bejegyzés »
Versek
Ónadi Krisztina

Vasárnap ébredés

A pillanat már elsuhant, És lassan-lassan este van… De remélem lesz még ilyen, Békésen ébredő vasárnap reggelem. Vasárnapi ébredés Felébredek. Még teljes a sötétség, s

Teljes bejegyzés »

Az utolsó karácsonyi csoda

Zaj. Nehéz, fáradt léptek csoszogása hallatszott a konyha felől. Felriadt, az ajtó felé fordította fejét. A mosogató feletti ledizzó égett, halvány fénye végigfestette a lépések

Teljes bejegyzés »