Gáthy Emőke: Engem egyszer meg fognak verni… (angol fordítás)

Translator: Vízi Lujza

EMŐKE GÁTHY:
I WILL BE BEATEN ONE TIME

My place of residence is close to one of the busy underpasses in Budapest. I would not say that the regular public is a representation of a minority and a different subculture. The former usually offer their visionary services, the latter the newspaper “Without a Roof” or sometimes even play music pleasantly. I always have a few coins in my pocket for them. I avoid the fortune tellers, if they are inescapably stubborn, in an individual but well-established way:

– „I’ll tell you the future better than you do for me!” „They’re almost petrified by that one sentence, and those few seconds are enough for me to move on.”
Still, I wanted recently to help. Naive and idealistic. My grandson’s contemporary little things were also used.

The way I’ve been dredding around in my little standby wallet – for years, I’ve been carrying the amount divided into three, otherwise it’s never a big amount (of course, everything is relative; what I leave at home as a big amont, a cool teener expends its multiples in a half afternoon at a mall).

– So I was dredling, and the older woman, who looked like a grandmother, snatched out the only one thousand, peeps at the corner, in a barely traceable sudden motion.
– Give it back! Give it back immediately!
In response, the younger, God knows where, scattered at my feet, two dozen small chocolates and started screaming:
– You stole our chocolate! What do you want! You stole our chocolate!
The crowd was just pouring out of the subway exit. The train has arrived. The passengers passed us indifferently.
Although the situation was very embarrassing, I still stopped, facing the two women:
– I’ll take a good look at you so I don’t fall into your trap again. And don’t be surprised if others think of the Roma the way they think.
The reaction was another scream:
– You are a Roma! Leave us in peace! Roma yourself!
I just continued:
– You have acquired a thousand forints now, but you certainly have no idea what you will lose that I’ll telling this story. And not just for one person.

This is not the first time I have uttered the above sentences in the last few months. Half a meter away, in a sociable style and voice level. I’ve already told to a loudly arguing couple but also to a whole group. I do it with conviction of people’s educator.
If they don’t warn me or anyone else about the wrong behavior, how will we know we need to change?

True, the lady of the couple then started begging from me almost inseparably.


Gáthy Emőke:
Engem egyszer meg fognak verni…

Lakóhelyem közel esik az egyik forgalmas budapesti aluljáróhoz. Nem mondhatnám, hogy törzsközönség a kisebbség és különböző szubkultúrák képviselete. Előbbiek többnyire jövőbelátó szolgálataikat ajánlgatják, utóbbiak a Fedél Nélkül c. újságot vagy olykor még kellemesen zenélnek is. Ezeknek mindig tartogatok a zsebemben néhány pénzérmét. A jósnőket, ha kikerülhetetlenül makacskodnak, egyéni, de jól bevált módszerrel kerülöm ki:
– Én jobban megmondom magának a jövendőt, mint maga nekem! – Ettől az egy mondattól szinte megkövülnek, és ez a pár másodperc elég ahhoz, hogy tovább lépjek.
A minap mégis segíteni akartam. Naivul és idealistán. Unokám korabeli apróságot is bevetettek. Ahogy a kis készenléti tárcámban kotorásztam – évek óta három felé osztva hordom a magamnál tartott, egyébként soha nem nagy összeget (persze minden relatív; amit én nagyként otthon hagyok, annak a többszörösét egy menő tini fél délután alatt elfélkarúzza valamelyik plázában), – szóval kotorásztam, a nagymamának látszó idősebb nő pedig alig követhető hirtelen mozdulattal kikapta a kikandikáló egyetlen ezrest a sarkánál.
– Adja vissza! Azonnal adja vissza!
Válaszul az ifjabbik a lábam elé szórt isten tudja honnan két tucat apró csokoládét és visítozni kezdett:
– Maga lopta el a csokoládénkat! Mit akar! Maga lopta el a csokoládénkat!
A metrókijáratból éppen ömlött a tömeg. Szerelvény érkezett. Az utasok közönyösen haladtak el mellettünk.
Bár nagyon kínos volt a helyzet, én mégis megálltam, szemben a két asszonnyal:
– Jól megnézem magukat, hogy még egyszer véletlenül se essek a csapdájukba. És ne csodálkozzanak, ha mások úgy gondolkodnak a romákról, ahogy gondolkodnak.
A reakció újabb visítás volt:
– Roma maga! Hagyjon nekünk békét! Roma maga!
Én csak folytattam:
– Maguk most szert tettek ezer forintra, de bizonyára fogalmuk sincs róla, mit vesztenek azzal, hogy én meg mesélni fogom ezt a történetet. És nem csak egy embernek.
Nem először ejtettem ki a számon az elmúlt néhány hónap alatt a fenti mondatokat. Fél méterről, társalkodó stílusban és hangerővel. Mondtam már harsányan vitatkozó házaspárnak de egész csoportnak is. Őszinte népnevelői hittel teszem. Ha nem figyelmeztetnek engem vagy bárki mást a helytelen viselkedésre, honnan fogjuk tudni, hogy változtatni kell?
Igaz, a házaspár hölgy tagja ezután tőlem kezdett el már-már leválaszthatatlanul koldulni.

Zsoldos Árpád és Adrienn
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hutelefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából:http://www.mediapiac.com/mediapiac/Meltokeppen-es-minosegben/114251/ English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 18 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahogy a hó hullik

Ahogy a hó hullik a tűzre, Úgy hullik a könnyem a sós földre. A komor pusztában hiába nézek. Semmi sem moccan, vagy fut szerteszéjjel. Ó,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Népirtás

Rózsa Iván: Népirtás Most már „ügyesebben” irtják a népet: Sunyin, és nem látványosan… Akiknek védeniük kellene az emberiséget: Naponta elárulják, alattomosan… Még ünnepeltetik is magukat

Teljes bejegyzés »

Mária édesanyánk

Edit Szabó : Mária édesanyánk Szívem hozzád emelem Édesanyám, arcodról sugárzik szent ártatlanság, -Fogadd el kérésem,szeress engemet, mint szeretted egyetlen gyermekedet! Tökéletes asszony vagy, az

Teljes bejegyzés »

A mi kisebb

A mi kisebb-nagyobb gondunk, bajunk, csak egy csepp az emberiség gondjainak hatalmas tengerében. Ennek ellenére mindenki a saját terhét érzi a legnehezebbnek. Éppen ezért általában

Teljes bejegyzés »

A Jótündér és békák

Anna még csak első osztályos és nagyon elfáradt az iskolában. Ének órán a tóban kuruttyoló békákról szóló dalt tanulták, mely egész nap a fülében csengett

Teljes bejegyzés »