Mitiner Mária
Epilepsziás roham
/Szabó Lőrinc Tavasz c verséből „csipegetve”/
Mi az? – kérdezte Marcsi.
Roham – felelte az Epilepszia.
Megérkeztél?- kérdezte Marcsi.
Meg ám! – felelte az Epilepszia.
Szeretsz? – kérdezte Epilepszia.
Nem szeretlek! – felelte Marcsi.
Hogyan is szerethetnélek?
Orvul jössz és hátba támadsz,
kérdeznélek s nincsen válasz.
Kitépsz, kiragadsz magamból engem
s elveszek üres tekintetemben.
Bamba képzetek, köd lepte képek,
tapogatózom s tétován lépek,
nincs utam,sem kitaposott ösvény,
tévelygek kábán, más most a törvény.
Törvény? – kac, kac,..törvénytelen vagyok,
nincsenek bíráim,betartandó tanok,
te vagy uralkodóm, űzöl és parancsolsz,
szilaj őrülettel fejemben landolsz.
Milyen világ ez? – csak Te és Én tudom,
agyamban tüskéid,számolatlan szurony.
Döfnek, szakítanak, forog a világ!
Öntudatlan börtönéből, Marcsi kiállt?
Kik vagytok, ki vagyok, hol és mikor?
Mi ez, mi amaz, most, vagy valamikor?
Nem tudom, nem értem, nem akarom,
saját óceánom,hullámzó zavarom-
Egy perc, egy óra, egy nap – ki tudja?
Én nem tudom, s ki tudja is hazudja.
Sergőben forgok, micsoda helyek,
egyforma a nappal s az éjjel veled.
Üres tekintetem illó pára gőz,
virág az elme, kinyílik, s újra győz.
Életre hívom magamból engem,
megint meneteltem árral szemben.
„Akkor hát szép lesz a világ?”- kérdezte Marcsi
„Még szebb és boldogabb!”- feleltem Én.
Nélküled és mégis Veled.
Author: Mitiner Mária
Mitiner Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Tamásné Mitiner Mária vagyok, egy jászsági kis faluban élek. Férjemmel fiatal korunk óta kitartunk egymás mellett, valóban jóban és rosszban is. Két nagy lány édesanyja vagyok. Vendéglátósként saját kis vendéglátós egységünket vezetem. Gyerekként írogattam verseket, majd nagyon sokáig kimaradt ez az életemből. 2012-ben egy nagy betegség után jött a késztetés, hogy nekem újra írnom kell! Gyógyszer kiegészítőként, depresszió ellen, és saját magam s agyam frissen tartása érdekében azóta gyűlnek verseim, novelláim. Kitartó harcos típus vagyok. Realista őszinte emberként élem az életet. Nagy örömömre verses mesém a Garbo Kiadó által hirdetett pályázaton bekerült az antológiájukba. Jó pár darab versem, egy-két novellám pedig Holnap Magazinos antológiákban kapott helyet. A saját verses illetve mesés könyv lenne a távolabbi célom. Megemlíteném még másik nagy kedvencemet, mely az írás mellett nagyon fontos része napjaimnak. A népdalkör – melynek alakulása óta „oszlopos” tagja vagyok. A népdalok, az együtt éneklés, a népzene szintén nagyon közel áll a szívemhez. Most pedig azt remélem, hogy az itteni társaságban is jól fogom érezni magam, és tanulni tudok a tapasztaltabb tollforgatóktól. Saját négy sorosommal zárom bemutatkozásomat. „Szikraként kipattant gondolatok parázs terhétől roskadozom, Leírt sorok… – mint az áldozatok, hevernek szenes papíromon.”
