Szabó Edit : Jó bornak is kell a cégér !
„Szépség, egyéniség,egyediség !” Ezt a szlogent olvastam egy kozmetikai szalon oldalán. Mint vendég nem vettem igénybe a szolgáltatásukat,ám egyszer úgy hozta a sors,hogy bementem a sógornőmet megnézni, hogy áll!
A fodrász kezei között találtam,nagyban szárította a rövidebbre vágott haját. Gondoltam,pár perc múlva kész,így megvárom. Úgy is át akarom hívni hozzám,hogy ketten ebédeljünk és utána haza viszem.
Mintha előre gondolkodtam volna !
A fodrász gyorsan megszárította a sógornőm haját és a már bemelegített sütővassal elkezdte formázni. A szám is elállt ! A félig megszárított hajból a gőz-pára csak úgy szállott. Gyorsan végig futott a fején,majd fésűvel kiigazgatta és jöhetett a lakk. Mert hogy ugye tartós is maradjon valameddig ! Kész a frizura, fizetés.
Gyorsan vittem magamhoz,mert közben az járt az eszembe,hogy a kinti hőmérsékletben így kellene bárhová mennie,az kész tüdőgyulladás! Hiszen talán volt vagy 10 fok,ami nem a félig száradt fejnek és hajbőrnek kedvez.
Kicsit forrt bennem a méreg, de még sem nyitottam ki a számat, ne én reklamáljak, hiszen nem én voltam a vendég. Azt viszont megfogadtam,hogy bizony soha nem is lennék!
Még jó,hogy sok-sok éve magam gondozom a fejem és a hajam. Vágom,festem,szárítom és aki nem ismer, rám kérdez :
– Fodrásznál voltál ?
-Igen, – felelem – a saját 10 ujjamnál ! Nem mindenki hiszi el, de nekem megfelel,hisz régebben is csináltam ismerősöknek hobbiból a haját. Nem volt rá panasz.
Az itt tapasztaltak viszont nagyon megleptek, hiszen a szolgáltatást igénylő olyan ember,aki talán még visszamenne!
Azt mondják, a jó bornak is kell a cégér, ebben az esetben nekem nagyon kilóg a lóláb,mert nem vettem észre,hogy az egyéniség és egyediség megjelenne az emberrel szemben.
Bőcs,2021.május 15.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
