A művelt pók
Ring két faág közt fonalán a pók,
mesét szőtt az imént, olvasni valót.
Csillan a sok betű, büszkén tekint szét
mind a nyolc szemével, szemléli művét.
Elégedett nagyon, bevégeztetett.
Most árnyékból lesi a műértő legyet.
Nem kell sokat várni, zümmög a csend,
izgalmában a pók kínosan feszeng.
Első olvasója repül most feléje,
vajon mit szól majd élete művére?
Nézi a légy, olvasná a sok csillogó betűt,
de távolról nem lát jól, hát közelebb repült.
Lendületből landolt, közepére ment,
nehogy szemét elkerülje a happy end!
Utána indult a pók, vágyván a véleményt,
de a mese fonalát megszakította a légy,
s azon lendülettel se szó, se beszéd
elrepült, ott hagyva a mestert, s művét.
Morog a pók, látván hálójával mi történt:
Na, ez is csak egy szemtelen piaci légy!
Lásd, kivel állsz szemben, elárulom:
Bár tönkretetted művem, nem haragszom!
Az én mesém egyetlen tanulsága te légy:
Szorosabbra kell fűznöm a cselekményt!
Maradjunk annyiban, félre ne értsd, bár
engem műveletlenséged megsért,
téged, ma hatalmas szerencse ért!
Author: Apor Kata
Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....
2 Responses
Nagyon jó versike, remek a humora!
Köszönöm szépen kedves Ilona!