Rózsa Iván: Életregény

Rózsa Iván: Életregény

Álom és ábránd
Az álom nem ábránd. Álmodni, álmodozni szabad, és teljesülnek is álmaink, ha erősen akarjuk. Ábrándozás viszont „az élet megrontója.” Álmok nélkül nem élet az élet; míg ábránd eltérít a valóságtól; olyan, mintha párás szemüvegen keresztül látnánk azt.

Illúzió és valóság
A valóságként megélt illúzió is lehet végül szép emlék. Ha a később illúziónak bizonyult érzések pozitívnak tűntek annak idején. Ám egyszer rá kell mégis döbbennünk az igazságra! Nincs menekvés…

Üdvözülés és érdek
Minden normális ember üdvözülni akar, akármi is a világnézete, hite, és nem csak az anyagi javakat kergeti. De végül is az üdvösség válik igazi hasznunkká, hisz örök boldog állapotba kerülünk, és nem talmi örömöket hajszolunk. Az üdvözülés, igen, a szeretet törvényéből fakad, de egyben az érdekünk is. Az igazi, a valóságos, egyben transzcendens érdekünk.

Életregény
Az igazán jó költőnek, írónak roppant könnyű dolga van: „csak” le kell írnia, mit tapasztal a világban, mit érez, hogyan él. Persze nagyon nehéz feljutni erre a fokozatra: kommunikálni oly magas szinten az emberekkel és a valósággal; hogy a transzcendencia egyszerű, manuális cselekedetben végződjék. Ám ha sikerül; életünk regényévé vagy költeménnyé válik az avatott kezünkben.

Bolygó-golyó
Földünk több milliárd embernek, óceánoknak, földrészeknek, hegységeknek ad életteret, tehát hatalmas. Számunkra. Ám a Jupiterhez képest például kicsi. És Naprendszerünk bolygói eltörpülnek a Nap méreteihez képest. Naprendszerünk azonban az egyik legkisebb ilyen a Tejútrendszerben. A Tejútrendszer meg a maga több mint százmilliárd csillagával nem számít különösen nagy galaxisnak a Világegyetemben. Átmérője „csupán” százezer fényév, míg a legnagyobb ismert galaxisnak hatmillió fényév… Nincs olyan, hogy kicsi vagy nagy: minden relatív. Az Univerzumban a Föld csak kis golyóbisnak, golyónak minősül. Mi, emberek, pedig porszemeknek, mákszemeknek számítunk.

Mákszemnyi lét
Elfoglaljuk a helyünk a végtelenül tág és halhatatlan Világegyetemben: a magunk 170-180 centiméterével, többnyire 70-80 évet élünk; és mégis vannak emberek, akik istennek képzelik magukat. Isten jókat is derül rajtuk…

Hangya-lét
A hangyákhoz képest viszont a kosárlabdázók bolygó-méretűek. Lehet, hogy a hangyák egykoron óriás sárkányok voltak, csak egy idő- és térsíkban összezsugorodtak, és most már ilyen picik is maradnak. Lehet, hogy a Föld is összezsugorodik majd apró golyóvá, a maga több milliárdnyi életregényével, történetével együtt?!

Mennyország
Most már el tudjuk képzelni, hol fér el majd halála után – egy más dimenzióban, a Mennyben – ez a sok-sok milliárd lélek. A végtelenben élünk majd; és a végtelenhez képest a tiszavirág kérész léte és több milliárd év ugyanannyi…

Budakalász, 2021. november 29.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sirámok

 Kimerültem.  Haza jöttem.  Álmos vagyok.  Fáradt vagyok.  Lerogytam egy székre,  felállni már nehezen megy.  Ha húsz métert kell gyalogolnom,  úgy érzem, hogy összerogyok,  meg kell

Teljes bejegyzés »

Rue des Martyrs

A Mártírok utca délről északra vezet   hosszan elnyúlva a kilencedik kerületben, Párizsban,   nem messze attól a szállótól, ahol laktam.  A Monmartre felé, az utca

Teljes bejegyzés »

Igazgatói időben 9. részlet

Szerencsére tartom a frontot. Iskolámban kiegyensúlyozott az élet, a beiratkozás is jól sikerült, nem csökkent a gyereklétszám, a nyolcadikos továbbtanulási eredmények meggyőzőek, pályázatokon pénzt nyertünk,

Teljes bejegyzés »

Igazgatói időben 8. részlet

  Összefog a választások előtt csapatunk egy X oldali támogatású politikai alakulattal. Igaz, csak az utolsó pillanatban, egy tévéadásban nyilvánítjuk ki ezt a választók előtt.

Teljes bejegyzés »

Rue de Navarin

Rue de Navarin , a kilencedik kerületben.  Jelentéktelen kis rövid utca.  Más talán még Párizsban sem hallott róla.  Nekem kedves ifjúkori emlék,            Ezerkilencszázhetvenhatból.  Ott csókolt

Teljes bejegyzés »

Nincs ott..

Nincs ott.. Nincs ott, egy talpalatnyi föld, egy maréknyi rög, mi enyém volna. Mégis ott vagyok, a Vári úton, a Vároldalon, Vártetőn, a Patakokba. Hapuka

Teljes bejegyzés »