Advent van. A várakozás időszaka. 2012-ben, azaz csaknem 10 évvel ezelőtt megjelent kötetem az addig megírt karácsonyváró, karácsony köszöntő versekből tartalmaz 24-et, mintegy „karácsonyváró öröknaptárként” zsebben elférő, magunkkal vihető változatban, ajándék könyvjelzővel, hogy az ünnepvárás a napi gondolatokkal még teljesebb lehessen. A kötetet saját gyöngyszobraim, gyöngy alkotásaim fotói díszítik. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe elsőként a december 5-re ajánlott verssel.
https://www.konyvmuhely.hu/konyvek/te-teremted-%C3%9Cnneped
H. Szabó Klári:
Kicsiny üvegcsillag
Kicsiny üvegcsillag
van a tenyeremben.
Összeroppanthatom.
Régen őrzött illat
tör fel a lelkemben,
El is tiporhatom.
Egy gyerekes mese
keresi az útját
Hosszú éveken át …
Fehér, téli este
pengeti a húrját
egy örök szerenád.
Kicsiny üvegcsillag
van a tenyeremben,
Könnyen eldobhatom.
Egyet csak, ha villan,
s sötét Rengetegben
elvész a csillagom.
Elavult áhítat
éledne fel benne,
s talán kigyulladna,
Ha még egy percig a
két kezemben lenne —
Szívemben maradna.
Kicsiny üvegcsillag
van a tenyeremben.
El is veszíthetem.
De nélküle illat-,
s fény nélküli lenne
az egész életem.
Így mégis felteszem
egy fa tetejére,
legszebbik ágára,
Onnan szórja fényét
néhány estére
az egész világra.
Kicsiny üvegcsillag
ragyog a szememben,
s megszólal a zene.
Egy gyertyaláng illan
igazi meleggel,
szépség jön el vele.
Igen, kell ez olykor:
felnézni az égre,
még szeretni a fényt,
S minden karácsonykor
őrizni egy évre …, —
Örökre a mesét …
Debrecen, 1995. december.
Author: H. Szabó Klári
H. Szabó Klári az Irodalmi Rádió szerzője. Fő hivatásom szerint középiskolai matematikatanár vagyok, különös érdeklődéssel a geometria és az építészet iránt. Szülővárosom, Eger nagy múltú gimnáziumában elsősorban a reál munkaközösséget erősítem tehát. „Mellesleg” ének-zene-tanárként, és a végletekig megújulni vágyó kreatív lélekként, ha kell, műsorokat szervezek, dekorációkat alkotok, ha kell nem átlagos, meglepő tananyag-feldolgozást segítő eszközöket, vagy egyedi gyöngyszobrokat. Pedagógusként és három gyermekes családanyaként időnként túl sok korlát vesz körül, melyeknek a döntögetéséhez nem mindig érzek magamban elegendő lelki erőt, és szinte mindig időgondokkal küzdök. Bár már több, mint 25 éve vagyok a pályán, kamasz fiaim és tanítványaim mellett igyekszem fiatalos és naprakész maradni, amennyire ez lehetséges. Nagyjából 11 éves korom óta foglalkozom komolyan az írással. A szavakkal, ritmusokkal, rímekkel való festés és alkotás egészen korán megfogott. Szívesen kísérletezem különböző formákkal és szerkesztési elvekkel versben és prózában egyaránt. Ám ahogyan ez a szívem csücskévé vált, sérülékeny is lett. Nehezen nyitom ki a műveimet a nagyközönség előtt, még azóta is, amióta már rengeteg pozitív visszajelzés, és sikeres alkotói pályázatok mutatják azt, hogy talán nem hiábavaló. Középiskolásként helyi antológiákban jelentek meg műveim, majd felnőttként három saját kiadású kötet (Bölcső vagyok, Ad Librum 2009.; Te teremted Ünneped, Könyvműhely 2012.; A szavakon túl…, Könyvműhely 2019),...