Hópihe

Hópihe
Elindult a földre, angyalok küldték, nem vitás.
Ilyen parányi szépséget nem küldhet senki más.
Lassan, komótosan ereszkedett éppen felém,
még csak nem is sejtettem, mily szerencsés vagyok én!
Az orromra szállt puhán, egyenesen a mennyből
egy sóhajtás, a végtelen világegyetemből.
Egy műalkotás, szabad szemmel alig látható,
tökéletesre alkotta meg a mindenható.
Jégbe zárt csillag lételeme, hogy hideg legyen.
Ki hinné, hogy rejtőzhet benne forró érzelem!
Pedig halálra ítéli magát a testemen
csak azért, hogy engem ma ezzel boldoggá tegyen.
Apor Kata
Author: Apor Kata

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Ősz

Rózsa Iván: Ősz Mindig vöröslőn Köszönt be hozzánk az ősz: Szürkén távozik. Budakalász, 2024. szeptember 5. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Isten hozott

Isten hozott   Isten hozott édes gyermek, Ezen a görbe, és sík világon; Még meg sem láttad a napvilágot, De már szüleidnek te vagy a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Előttem, mögöttem…

Rózsa Iván: Előttem, mögöttem… Előttem az élet: Rövidebbik, rusnyább része… Mögöttem az élet: Nagyobbik, szebb szelete… A haláltól nem félek: Csak tehetetlen düh ne közeledne!

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Rezümé

Rózsa Iván: Rezümé (12 összefoglaló haiku) Reszket a bokor, Mert vércse szállott reá: Nagyon fél szegény… Jósnak bizonyult Költő: könnyen eldobott Özvegyi fátyol… Jövőt jövendölt,

Teljes bejegyzés »

Miért, miért !?

Miért, miért ! A világ mindig változik Az ember bár nem alázkodik aláveti magát a jó és rossz ideáknak, ezzel nem mindig tesz jót magának

Teljes bejegyzés »