(Sinka István: Szigetek könyve hatására)
Sziget
Fiatal lány, marok szedő,
Szerelméért tűzbe menő!
Iskoláját hátrahagyó,
Szántóföldön robotoló.
Ruhája foltos, vékony darab,
Elkopott a munka alatt.
Szegény, szerény, semmije sincs,
Csak a férje minden kincs.
Gazdagodott négy gyerekkel,
Munkája több temérdekkel!
Az ura is dolgos, erős,
munka után nem sietős!
Kocsmába jár, nehéz neki
A gyerek zsivajt elviselni.
Kesereg az asszony,
Urával veszekszik, mert az,
A kocsmában verekszik.
Mint már mondottam; – erős az ura,
Nyolcnapon túl gyógyul a nyoma.
Jönnek is a rendőrök, börtönben a helye,
Tanulja meg végre, boksznak
Nincs itt semmi helye!
Megijed a család, ki fog így keresni?
Éhes a gyerekszáj, négyet kell etetni!
Elmegy az asszony, szorgosan dolgozik,
Keres épp annyit, mindenki jóllakik.
Pár hónap múlva hazajön az ember,
Örül a család, változik a rendszer.
Faluból a család tanyára költözik,
Reményt hoz a dolog, minden megváltozik!
Az apa is más lett, keményen dolgozik.
Kaszál a réteken, tehenet fej,
Kenyér az asztalon, mellé finom, friss tej.
Zöldség és gyümölcs is terem,
A négy gyerek, mindíg egészséges legyen!
Baromfit százával nevel az asszony,
Üstház alá tüzet rak, hogy néhányat megkopasszon.
Éhes a sok gyomor, az étvágyuk remek,
Mindent megtesz, hogy felcseperedjenek!
Apa is éhes, sokat dolgozik,
A tepsi húsból, egymaga jóllakik.
Jönnek a gyerekek, mi van ma ebédre?
Üres a tepsi, mi lesz most? Kenyérke?
Anya süt gyorsan egy másik adagot,
Így aztán mindenki nagyon jóllakott.
Megnyugszik az élet, vígak a kedélyek,
Boldog a család, nincsenek szeszélyek.
Változok a világ, s benne változik az élet!
2019.04.16.
Author: Nagy Ilona
Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!
