Hamarosan egy új évet köszönthetünk, s ennek apropójaként megosztanám egy 2018-ban írt versemet!
Hónapok
Azok a hideg januári napok,
Mikor az újév bekopogtatott,
Mikor még a természet didereg,
Lassan telnek a hosszú, sötét hetek,
S várod, hogy a február közeleg!
Azok az unalmas februári napok,
Mikor már a tavaszt várod nagyon,
De még rád nehezedik a nagykabát,
Amikor engedni kezd a tél szorítása,
Gondolatod a kertet ássa…
Mire megálmodod, benne mi legyen,
Lassan megérkezik a kikelet!
Azok a szép márciusi napok,
Ahol a napsugár enyhíti a fagyot,
Elolvad a hó, s megduzzad a patak,
Integet a kikelet, amire annyira vártál,
Minden kukoricacsövet lemorzsoltál,
S kertedben mákot szórtál!
Óh, te bolondos április,
Mily szeszélyesek napjaid!
A természet még is életre kel,
S virágot bont a földi lepel.
Eljő a húsvét, locsolásra késztet,
Feltámadásban termékenységet éltet!
Azok a gyönyörű májusi napok,
Mikor a szíved kicsit jobban megnyitod,
S a szerelmet óhajtod…
A természet is pompáját mutatja,
Májusi eső az aranyat hozhatja!
Azok a meleg júniusi napok,
Amikor a gyerekek szabadok,
Mikor én is megláttam a napot,
A gabona learattatott, s a nyár
Szemtelenűl bekopogtatott!
Azok a forró júliusi napok,
Itt a nyaralásra gondolok,
Mikor az emberek pihenni vágynak,
Áldoztak már eleget a munkának!
Érnek a gyümölcsök, az emberek
Szép lassan befőznek,
Az áldás havában termőket!
Azok a különleges augusztusi napok,
Mikor hullnak a csillagok,
Mikor a nyár lassan öregszik,
Szent István ünnepe után:
Lassacskán búcsúzik…
Kisasszony havának is nevezik.
Azok a csodálatos szeptemberi napok,
Ahol sárgulnak a levelek,
Mikor a gyerekek gyülekezni kezdenek,
Amikor a szántóföldbe elveted a magot,
Mikor a szőlő beérik és must csordogál a pohárba,
Lassan lépkedünk az ősz nyomába!
Azok a hűvös októberi napok,
Amikor az ősz már bekopogtatott,
Mikor már hidegek a reggelek,
A madarak már rég nem sereglenek,
Az emberek rendbe rakják kertjeiket!
Azok a hideg novemberi napok,
Mikor a halál ünnepe bekopogtatott,
A szentek közénk költöztek,
Hogy velünk együtt emlékezzenek,
Ilyenkor már a nappalok is hidegek,
A tél nagyon közeleg!
Azok a fagyos decemberi napok,
Amikor az eresz alatt lógnak a jégcsapok,
MInden fehérbe borul, napfény csillog a havon,
Mikor nagykabát lóg a fogason
És lábad meleg csizmába dugod,
Karácsonyfádat felállítod, s az újévet várod!
2018
Author: Nagy Ilona
Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!