A hazámnak írtam
Az hazámnak írtam, én sohasem sírtam, mert anyám itt szült engem.
Erdőben, cserjésben, mindenség kertjében, magyarnak itt születtem.
Napfényes végeken, harmatos réteken, nékem ez táj mindenem.
Pataknak pisztrángját, folyóknak sirályát, szívem buzgón kívánja.
Tavakban az harcsát, színpompás vadkacsát, az Úr nékem kínálja.
Vadaknak erdejét, Istenek mezejét, lelkem hűen imádja.
Források hűs kútja, dombok rögös útja, szép hazánkat szolgálja.
Erdők levegője, színes legelője, földünk élő csodája.
Köveken árkokban, romokon várakban, él magyarok mondája.
Felvidéken járok, Erdélyt megcsodálok, ékes magyar hont látok.
Béke és háború, az pórnép szomorú, bús hegedűszót hallok.
Támad oszmán török, vad torz hangjuk örök, vértezetben most állok.
Én itt vagyok otthon, a féktelen dombon, ódon kastély pihen már.
Költészet varázsol, verssorokkal táncol, ő múzsám ki engem vár.
A hazámnak írom, nekem itt lesz sírom, hol örök nyugalom vár.
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.